Életrajzok, vallomások

Nosztalgikus és mulatságos, olykor megható emlékek váltogatják egymást Huszti Péter legújabb kötetének lapjain. Az immár több mint öt évtizede töretlen népszerűségnek örvendő színművész megkapó egyszerűséggel és őszinteséggel, irigylésre méltó derűvel és bölcsességgel mesél a szüleiről, gyermek- és ifjúkoráról, az általános iskolában, illetve az otthoni „szekrényszínházban” kezdődő, majd a főiskolai évek alatt hirtelen felívelő karrierjéről, illetve azokról a pályatársairól, akik első lépéseit egyengették-irányítgatták a világot jelentő deszkákon. Az anekdoták szereplőinek többsége a magyar színháztörténet ikonikus alakja, és bár felsorolásukra – helyhiány miatt – nem vállalkozunk, biztosítjuk az Olvasót, hogy Huszti Péter önéletrajzi trilógiájának első kötetét lapozgatva a legnagyobb kedvenceivel fog találkozni.

Laczkó András "Baranyi Ferenc – Pályakép-vázlat" című könyve átfogó képet nyújt Baranyi Ferenc Kossuth-díjas költő, író és műfordító életéről és munkásságáról. A szerző három éven át kutatta Baranyi életútját, és ezt rendszerezi a 2010-ben megjelent mű, amely 1937-től a megjelenés időpontjáig tárja fel és értelmezi az alkotó életművét. ​

Bár korábban két könyv is megjelent Baranyi Ferencről – Ézsiás Erzsébet és Németh János István tollából –, monografikus irodalomtörténeti összefoglaló eddig nem készült róla. Laczkó András vállalkozott elsőként az öt évtizedes gazdag alkotói pálya értékelő áttekintésére. ​

Takáts Sándor Régi magyar kapitányok és generálisok című műve a 16. és 17. századi Magyarország katonai vezetőinek életét és tevékenységét mutatja be. A könyv részletesen tárgyalja a végvári harcok időszakát, kiemelve a magyar katonák hősiességét és a nemzeti hadsereg szerepét a török elleni küzdelmekben. A szerző korabeli levelek és dokumentumok alapján ábrázolja a korszak vitézi szellemét és a katonai élet mindennapjait. A mű betekintést nyújt a végvári vitézek életébe, bemutatva, hogyan váltak a magyar nyelv és kultúra terjesztőivé a hódoltság korában.

Ingrid Bergman fordulatokban bővelkedő életrajza egy-egy sikerült portréban felvillantja a filmvilág sztárjait: Boyer-t, Tracyt, Garbót, Coopert, Cary Grantet, Gielgudot, Liv Ullmannt; híres írókat: O'Neillt, Molnár Ferencet, Temarque-ot, Shaw-t, Hemingwayt; szeretettel s humorral beszél rendezőiről: Flemingről, Kertész Mihályról, Rosselliniről, Ingmar Bergmanról…
De könyvének legizgalmasabb részei azok, ahol a világban róla kialakult képpel hadakozik; életszerepek és színészszerepek sablonjaival; ahol szenvedélyesen és reménykedve, derűs humorral vagy elkeseredve küzd a benne élő eszménykép valóra váltásáért.
Az író barát, Alan Burgess kommentárjai és interjúi s a levelek sok érdekes és meglepő részlettel gazdagítják ezt a különös és rokonszenves önarcképet.

Jedlik ​Ányos, a bencésrend kiváló tagja, a múlt század nagy fizikusa, világraszóló találmányokkal ajándékozta meg az emberiséget, megszerkesztette az első dinamót is – s mindent úgy, hogy a világ nem vett tudomást róla, nem tudott felfedezéseiről. Az egyéni szerénységen túl, a magyar tudóst annyiszor érő közönbösség kíséri tudós pályáján, mint egyetlen ajándéka töretlenül lobogó, mindig újat és újat előállítani vágyó, zseniális törekvéseinek. Mi, honfitársai sem ismerjük páratlanúl nagyvonalú, tudós munkásságát, mintha számunkra is közömbös volna Jedlik alkotó szellemének jellegzetesen magyar keretek között föl-föllángoló megnyilatkozása. Pedig a legkiválóbb szellemek között kell őt számontartanunk.
Horváth Árpád a szakember figyelmével kíséri végig pályáját, lépten-nyomon kifejezést ad el nem fojtható csodálkozásának a primitív eszközök és adottságok között végzett hallatlan erejű és rendkívüli látókörű munkamenet láttán. Könnyed, elmélyült s mindegyik vonatkozásában élvezetes előadásból magaslik ki Jedlik Ányos egyszerű, papi szerénységű alakja, a különös avatottság és hívatottság jeleivel homlokán.
A könyv a legszebb magyar kötelességet teljesíti, amikor egy eléggé nem ismert és méltányolt magyar lángelmére irányítja az olvasó tekintetét.

​Antall József élete képekben egy fotóalbum, amely Antall József, Magyarország első szabadon választott miniszterelnökének életét és munkásságát mutatja be képekben. A könyv képanyagát Antall Péter és Szebellédy Géza állította össze, a szerkesztő Dr. Várhelyi András. A kötet 1994-ben jelent meg a Tevan Kiadó gondozásában, 80 oldalon, 30 cm x 24 cm méretben. ​

A könyv tartalmazza Antall József életének fontosabb eseményeit, családi képeit, politikai pályafutásának állomásait, valamint külföldi politikusok róla alkotott véleményeit. A kötet előszavát Gyurkovics Tibor írta. ​

Halász Zsuzsa "Legyen úgy, mint régen volt" című könyve a Miért hiszek sorozat XI. köteteként jelent meg. A könyvben Halász Zsuzsa beszélget Tolcsvay Bélával, a neves magyar zeneszerzővel és előadóművésszel. A kötet 2004-ben jelent meg a Kairosz Kiadó gondozásában, 120 oldalon, puha kötésben. ​

A könyvben Tolcsvay Béla életútját, zenei pályafutását és hitbéli meggyőződését ismerhetjük meg. A beszélgetés során szó esik a magyar zenei élet alakulásáról, a hagyományok megőrzéséről és a művészet szerepéről a társadalomban.

Ki ​volt Radó Sándor? Hogyan, és miért vált az újpesti cigánysorról induló zsidó kereskedő fiából a 20. század talán leghíresebb magyar földrajztudósa és térképésze, valamint a második világháború kimenetelében számottevő szerepet játszó svájci szovjet hírszerző szervezet világhírű, „Dóra” fedőnevű vezetője?

A különleges életutat feltáró mű olyan számtalan ténnyel, dokumentummal alátámasztott, hiteles memoár, amely izgalmasabb bármely kémhistóriánál. A Dóra jelenti új, gazdagon illusztrált, teljes kiadása még többet tartogat az olvasó számára, mint az 1971-ben megjelent könyv. Az annak idején a szovjet katonai cenzúra által kihagyatott részek most látnak először napvilágot. Ezekből megtudható, illetve pontosan beazonosítható közel 60 olyan személynek és hírforrásnak a neve, akik a Radó csoportot információkkal látták el, illetve munkáját segítették. Megismerhető továbbá a „Dóra” és a moszkvai Központ közötti üzenetváltás eddig ismeretlen mintegy 45 rádiótávirata, amely értékes adalékul szolgálhat a történészek további kutatásaihoz is.

Tizenkét ​éve diagnosztizálták a depressziómat. Akkor azt hittem, ez annyit jelent, őrült vagyok, elmebeteg, bolond. A kilencvenes évek elején még jóval kevesebbet lehetett tudni erről a betegségről, mint ma. Könyvemet azért írtam, hogy segítsek a sorstársaimnak: ha elolvassák, reményeim szerint sokkal rövidebb ideig tartó és kevésbé éles fájdalmat éreznek majd, amikor meghallják a lesújtó ítéletet: depresszió. Mint talán sokan emlékeznek rá, pályámat a nyolcvanas évek végén rádiós újságíróként kezdtem, később a képernyőn is felbukkantam. Egy ideje kulturális rendezvények, filmek sajtófőnöki teendőit végzem, általam tehetségesnek tartott művészeket népszerűsítek az írott sajtóban. 2000-ben elnyertem a Cosmopolitan női magazin nagydíját. „Te vagy a legjobb” voltam, újságírói kategóriában. Akkor azt írtam: „Szenvedélyem a klasszikus újságírás. Örömmel tölt el, ha sok-sok sztár után egy-egy fiatal, pályakezdő színészt-színésznőt én fedezek fel, és az én szememen keresztül ismertethetem meg őket a színházba járókkal, a magyar film szerelmeseivel. Hiszek abban, hogy a szuverén, autonóm ember jutalmánál, a szabadságnál nincs nagyobb jutalom.” Ez öt éve volt. Ma sem gondolom másként. Én ebben hiszek. Csak ebben. Albert Györgyi

Rákóczi Ferenc történetírói munkássága szorosan összefonódik a szabadságharc történetével. A harcok kezdetétől feljegyzett események, diplomáciai levelezése, politikai iratai, kiáltványa a történetíró későbbi művét előlegezik. A szabadságharc kezdetől foglalkoztatta a gondolat, hogy a történelmi eseményeket – melyeknek részese, szemtanúja volt – feldolgozza. Megírására csak később került sor. 1715-től 1717-ig a Párizs környéki Grosbois-ba vonult vissza, az itt töltött két év alatt készültek az Emlékiratai, a szabadságharc története „1703-tól annak végéig”.
Rákóczi Ferenc műve a 18. század kimagasló gondolkodójának alkotása, kortörténeti dokumentum. Fontos és értékes politikai, társadalomtudományi irat, amely a szabadságharc katonai története mellett a politikus Rákóczi életének, tetteinek történetét is összegzi.

Dénes Zsófia – aki pár hónapon keresztül Ady menyasszonya volt – könyvében nemcsak a halhatatlan költőről, hanem az esendő emberről is ír, mégpedig olyan érzelmi közelségből fakadó őszinteséggel, ami csak egy egész életre szóló, eltéphetetlen belső kapcsolatból fakadhat.

Sheila Hocken gyengénlátó családba született. Vele született szembetegsége az évek alatt annyit romlott, hogy húsz éves korára teljesen megvakult. Ez mindannyiunknak nehezen kezelhető tragédia lenne, Sheila azonban erőt merített belőle. Dolgozott, sportolt, szórakozott, mint bármely látó ember. Így a tudatos lány jutalma, hogy egymásra találtak Emmával, a játékos, vakvezető labrador kutyával. Megismerkedésük és egy életen át tartó barátságuk történetét írja le Sheila Hocken a boldog feleség és családanya, aki az orvostudomány fejlődésének köszönhetően közben visszanyerte a látását. Sheila Hocken Notthingamben vakvezetőkutyaiskolát nyitott, hogy megadja másoknak is azt az általa is tapasztalt szabadságot, amit egy jól képzett vakvezetőkutya, barát nyújthat egy gyengénlátó vagy vak ember számára