Életrajzok, vallomások

Orvosi ​pályám kezdetén, amikor még telve voltam ambícióval, és illúziókkal, jött a behívó s a keleti frontra vezényeltek. A nagy kaland helyett nemzeti tragédiát láttam. Naplómban a valósághoz híven írtam le mindazt, amit átéltem a romantikus kezdettől, a súlyos harcokon át a doni katasztrófáig. Az első vonalban küzdők és utolsóként visszavonulók orvosa voltam. Láttam honvédeink bátorságát, s egyre romló körülmények ellenére, helytállását. Velük éltem át a visszavonulás minden megaláztatását és györtelmét. Megismertem a „szövetséges” és az „elleneség” igazi arcát. Emlékeztetni szeretném mindazokat akiknek férje, édesapja, rokona ott veszett a Donnál és azokat, kiknek az a hadjárat már csak történelem, hogy zalai és somogyi bajtársaim katonához méltóan, hősiesen harcoltak, még ha értelmetlen is volt a cél, melyért életüket áldozták. Tiszteletre és megemlékezésre érdemes az a több százezer magyar, akik elestek a harc alatt, vagy megfagytak a hómezőkön, s most oly távol a hazájuktól, jeltelen sírban alusszák örök álmukat.

Regény ​Szent László királyról a múltban, a jelenben és a jövőben. Krónika, regény, dráma, interjúk, tanulmányok, helyszíni közvetítés, napló, levelek és vallomások. Kodolányi János levele Ignácz Rózsához, mint bevezetés, Makkai Ádám rövid „előszó helyett” című írásával.
Mint Makkai Ádám – az írónő Amerikában élő fia – rövid bevezetőjéből megtudjuk, Ignácz Rózsának több regénye is maradt kéziratban. Ezek közül A születésnap körül című 1982-ben az Egyesült Államokban jelent meg. Az Ünnepi férfiúval kivártunk, hogy itthon adhassuk ki.
Az igen érdekes regény Szent László alakját és a vele kapcsolatos hagyományokat mutatja be a múló időben. László királyt a magyar történelem egyik legnagyobb egyéniségének tekinti, aki tartalmas és tartós szintézist tudott teremteni a keletről hozott ősi hagyományok és a nyugatról kapott kereszténység, az európai kulturális értékek között.
A Szent László-képet érzékletesen, személyesen rajzolja meg. A személyesség az írói kompozíció felépítéséből is kiolvasható: először tárgyilagos, később a személyes motívumok kapnak nagyobb szerepet. A regényírói, esszéírói attitűd váltakozik a műben, míg a könyv zárófejezetei már inkább a mű születésének körülményeit, azaz a 40--50-es évek nehéz tapasztalatait írják le.

Kik táncoltak a kongresszuson? – Császári ünnepek a Schlossparkban – A Monarchia utolsó hóhéra – Az uralkodóház pásztorórái – Ferenc József kedvese, Anna Nahowski – Rudolf trónörökös és Mizzy Caspar – Vetsera Mária élete – Merénylet őfelsége ellen – Az első osztrák orvosnő – Esterházy gróf tragédiája – A sokoldalú Rudolf trónörökös – Ittebei Kis Miklósné, született Schratt Katalin audiencián – Ferenc József és Schratt Katalin titkos házassága – A kötelességtudó császár – Erzsébet királyné flörtje az álarcosbálon – Sisi, ahogy még senki sem látta – Korfu, Sisi menedéke – Sisi halála Genfben – A gyilkos Lucheni koponyáját Bécsben őrzik – Redi ezredes, a Birodalom árulója.

Komolyan mondom, kezdek aggódni. Ez itt már a negyedik könyv, amely az én aranycsengésű, ám egyébként végtelenűl szerény nevem alatt jelenik meg. Rossz rágondolni, mi lesz, ha ez elhatalmasodik rajtam. Ott volt Bernard Shaw. Vagy gondoljunk Jókai Mórra. Ők is nekiültek, írták egyik könyvet a másik után és mire jutottak? … Uramatyám, lehet, hogy ez már a halhatatlanság? És az egész együtt: egy csodálatos tehetség elindulása, kibontakozása, szárnyalása, emelkedése… emelkedése… emelkedése… És ez már így megy harminchét éve. Meddig lehet ezt csinálni? Csoda, hogy még nem szédülök. Na, most azért vigyázzunk. …..

Rögtön az elején tisztázzunk valamit. Ez a könyv nem memoár. Ez a könyv nem helyreigazítás vagy kérkedés. Ez a könyv bosszú. Bosszúm mindazokon, akik erőszakkal másnak akartak láttatni és azokon, akik erőszakkal másnak láttak. Ez a könyv minden hibájával együtt az én könyvem. Van benne recept és vers. Van benne szerelem és színház. Van benne lent és fent. Mert ez a könyv az életem.

Abszolút áldozata voltam a kádárizmusnak. Szívesen voltam kisdobos, úttörő (tehát ügynök voltam!), mi több, annak idején még azt is elhittem, hogy Kádár János jó ember. Anyámnak a szülőin megköszönte az orosztanár, hogy: „Amikor a múltkor megtapostak a gyerekek, a maga fia volt az egyetlen, aki átlépett”. Nyilvánvaló, hogy jó neveltetést kaptam. Nem az a bűn világa, amiben én élek, hanem cuzámmen az egész világ, amiben élek. Nagyon sokan törik meg az omertát, bazmeg. Ellenben a vendettám többnyire sikeres. Beszélhetünk az összeveszéseimről; de azok, akikkel összevesztem, onnantól fogva egytől-egyig elindultak a lejtőn. Van viszonyom Istennel; beszélgetek vele magamban; általában köszönni szoktam neki mindent.

Pompás tanulmányában Lucy Hughes-Hallett azt mutatja be, miként változott a korokon keresztül a Kleopátráról alkotott kép az uralkodó nőideálnak, politikailag elfogadott erkölcsiségnek és szexuális neurózisoknak megfelelően. A Kleopátra – Egyiptom királynője a történelem, az álmok és a tévhitek hálójában zseniális és szellemes mű… mely a kitalációról és a meggyőzésről szól. A rettenetes, ugyanakkor felettébb csábító uralkodónőről szőtt legenda már Kleopátra életében kialakult, mindezek ellenére mégis mindannyian szeretjük őt. (Observer)

A művelt emberiség még emlékezhet rá, 1957-ben robbantam először a könyvpiacra. Akkor még Jeney Lászlóval. 1966-ban önállósítottam magam. Most jön a harmadik. 1957–1966-1981… igen, az ilyesmi könnyen elhatalmasodhat. El is határoztam, hogy ezentúl időről időre írok egy könyvet. Kedvenc témámról – önmagamról, meg persze a pólóról, amit majdnem annyira szeretek. És ha ezt még tíz alkalommal meg tudom ismételni, már nincs komoly baj.

A nagy olasz zeneszerző életét mutatja be ez a mű napról napra, egykorú feljegyzések, hiteles dokumentumok alapján. Mindennemű torzítástól, regényességtől mentesen, a maga valóságában tárul elénk az opera egyik legnagyobb mesterének, az izzó hazafinak, a megalkuvást nem tűrő, tisztalelkű embernek küzdelmes, szép élete. Verdi művészetének még jobb megismerését segíti elő e kis könyv, bemutatva egy gazdag élet minden képzeletalkotta történetnél izgalmasabb valóságos krónikáját.

Rémtörténetek ​arról, hogy a szépségkirálynőnek már a gyerekkora is igen mozgalmas volt – A többről többre jutás stációi a családban: avagy milyen áldozatokat kell hozni a harácsolásért – „Az apja és Csilla szinte rajongva szerették egymást. Aztán meg gyűlölték..” Mi jöhetett közbe? – A menedzser kocsiját feltörik. Hogy, hogy nem, csak Csilla szerződései tűnnek el belőle! – Mi lett a Kairóból átutalt ezer dollár sorsa? – A lányról készült meztelen fotókat eltüntették, miután kitört a botrány – A német herceg megerősíti: „A szerelem kölcsönös volt…” – Lopott ruhákban Máltán az Európa Szépe választáson? – Nyilatkozik a Magyar Média exigazgatója is (Végre!) – Maneken, zenész, fotós, színész, akik mind-mind valamiért sikkesnek találták együtt mutatkozni a szépségkirálynővel – Interjú Molnár Csilla tartós „kapcsolatával”, aki éppen két évvel idősebb, mint a lány apja – Kábítószer, ital, terhesség? avagy ezek is csak mind ostoba pletykák? – A boncolás eredményéről egy nyilvános előadás alapján – A riporter rekonstruálja a lány utolsó napját és arra a megállapításra jut, hogy valaminek történnie kellett, amiért hirtelen 26 lidocain tabletta után nyúlt Molnár Csilla – A koronatanú, a hét és fél éves unokaöcs beszámolója – A búcsúlevél – eredetiben… Mindössze három mondat – A mentőtisztet több évtizedes szolgálat után elbocsátották – Flipper Öcsi azt mondja: „Nekem Csilla nagyon szép emlék marad egész életemre.” – Van-e folytatás a Molnár család számára.
Avagy – 78 interjú nyomán – egy család, egy vállalat és egy soha nem is volt karrier története a nyolcvanas évek Magyarországáról.

Robert Capa, a nagy haditudósító-fotóriporter még életében legendává vált, saját biztonságáról megfeledkezve vetette magát mindig a harc sűrűjébe…