500 Forintos sarok

A ​Boris Vian – életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve „kötelező olvasmánya” az újabb és újabb ifjú generációknak.
A Tajtékos napok nem csupán a XX. század „legmeghatóbb szerelmes regénye” (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei – a szerelem és a zene – mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket.

„ Hogy vagy? – kérdezte Chick.
– És te? – kérdezett vissza Colin. – Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas.
– Az új szakácsod?
– Ő – felelte Colin. – A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért.
– Jól főz? – érdeklődött Chick.
– Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa.
– A kalapácsos gyilkosé? – rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult.
– Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré!
– Ó, tudod, kérlek! Én… – szabódott Chick – ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit.
Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába.
– Nicolas – szólt Colin belépve –, bemutatom Chick barátomat.
– Jó napot kívánok, uram – mondta Nicolas.
– Jó napot, Nicolas – felelte Chick. – Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak?
– De van, uram – felelte Nicolas. – Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést.
– Lerí magukról, hogy egy családból valók – jelentette ki Chick. – Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget.
– Az én mellkasom elég széles – mondta Nicolas –, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást.”

Szereti Ön a macskát? Az ősi korokban istenként tisztelték, a modern korban, sok családban emberként szeretik. Ez a szeretet juttatja e kis állatot a különböző otthonokba, egyre nagyobb számban lakótelepi lakásokba is.
A macska történetéről, fajtáiról, tenyésztéséről, táplálásáról szóló könyv pontos, gyakorlati útmutatója lehet bármelyik macskatartónak, és egyben érdekes, élvezetes olvasmánya a sok-sok macskakedvelőnek, és teljes képet ad a macskakultusznak az utolsó évtizedben alig felmérhető méretű gazdasági és tudományos eredményeiről is. Ismerteti a macskaegyesületek egész világra kiterjedő fejlődését, nemzetközi kapcsolatrendszerét.
A szerző nagy gondot fordít arra, hogy megkedveltesse ezt a szép kulturált hobbit.

1912 ​telén egy huszonhét éves dán úrilány eljegyezte magát svéd unokatestvérével, Bror Blixen báróval. A házasságkötésre 1914 januárjában már a kelet-afrikai brit protektorátus kikötővárosában, Mombaszában került sor. Az egyik tanú Vilmos svéd királyi herceg volt, aki memoárjában így emlékezik a menyasszonyra: „Karcsú, jó alakú, okos szemű, dús gesztenyebarna hajú, bájos és elegáns fiatal nő…” Ezt a vonzó ifjú hölgyet Karen Dinesennek hívták. Apai ágon ősnemes, anyai ágon gazdag nagypolgári famíliából származott; festőnek készült, s jobbára sikertelen írói próbálkozásokat is tudhatott maga mögött, amikor leendő férjével úgy döntött, hogy a későbbi Kenya gyarmaton kezdenek új életet. Édesanyja rokonsága, a vagyonos Westenholz család segítségével hatalmas birtokot vásároltak Nairobi közelében, „a Ngong-hegyek alatt”, ahol kávétermesztéssel akartak foglalkozni. Rossz helyet választottak, a farm túlságosan magasan feküdt ehhez, ráadásul Blixen báró semmi hajlandóságot sem mutatott a gazdálkodásra: szívesebben futott a gyarmat szépasszonyai után, és tehetséges white hunternek, vagyis szafarivezetőnek bizonyult így ismerkedett meg a mi nagyszerű vadászírónkkal, Széchenyi Zsigmond gróffal és Hemingwayjel is. Karen Dinesen, illetve most már Karen Blixen viszont élete nagy és örök szerelmével ismerkedett eközben: Afrikával – az afrikai tájjal, az afrikai „bennszülöttekkel”, a kelet-afrikai kikuju, szomáli, maszáj emberekkel és kultúrákkal. Afrikában, Afrika hatására lett belőle igazi és lenyűgözően egyedi karakterű író, a huszadik századi dán irodalom „nagyasszonya”. Tizenhét évig élt a fekete kontinensen, nagyobbrészt férjétől külön-, majd elváltan, s meglehetősen viharos szerelmi viszonyban egy másik „természeti emberrel”, a tragikus véget ért Denys Finch-Hattonnal. Örökölt dán birtokára, Rungstedlundbe visszatérve, 1937-ben előbb angolul, majd dánul megírta lírai memoárját-életrajzát, amelyet később romantikus- pszichológiai elbeszéléskötetek, regények követtek. Hosszú és súlyos betegségekkel terhes életének (1962-ben halt meg) főműve azonban kétségtelenül a Volt egy farmom Afrikában. Karen Dinesen, illetve Karen Blixen, leggyakoribb írói álnevén Isak Dinesen, olyan hódolattal és alázattal fordult Fekete-Afrika felé, olyan kivételes érzékenységgel figyelte és festette le tájait, lakóit, amilyenről azóta is alig tett tanúságot európai művész. S ami életrajzából és levelezéséből tudható: szenvedélyesen gyűlölte és megvetette a brit gyarmati közigazgatás korlátolt „felsőbbrendűségét” – Farah Adent, Kinan-dzsuit és a többieket tartva erkölcsileg előbbre valónak. Részint ennek az egyedülálló könyvnek az alapján készült Sydney Pollack hét Oscar-díjjal kitüntetett filmje, a főszerepekben a páratlan tehetségű Meryl Streeppel, valamint Robert Redforddal.

„Kígyónak lábsó, madaraknak fogsor.”
Ki ne ismerné Bubó doktor örökbecsű tanácsait, amelyekkel azonban a gyakorlatban keveset kezdhetünk. Nem így Graf doktor tanácsaival.
Az állatorvos szerző – a halak kivételével – minden otthon tartható állatcsoporttal foglalkozik. Külön erénye a könyvnek, hogy olyan állatok is szerepelnek benne (pl. teknősök, kígyók, majmok), amelyek betegségeiről, gyógykezeléséről eddig szinte semmi nem jelent meg magyarul.
A betegségeket egyszerűbb megelőzni, mint gyógyítani. Ehhez találunk tippeket az állatok tartásáról szóló részben. Ha mégis bekövetkezett a baj, a műből megtudhatjuk, mikor és hogyan kezeljük a saját kedvenceinket, és milyen tünetek észlelésekor forduljunk haladéktalanul állatorvoshoz.
A könyv hasznos segítője lehet még a gyakorló állatorvosnak is.

 Magvető, Budapest, 1971

498 oldal

Kötés: keménytábla, védőborítással

Állapot: használt, jó állapotú

A Julianus ​barát – mely most ötödik kiadásban jelenik meg – Kodolányi János egyik legfigyelemreméltóbb alkotása. 1938-ban írta, abban az időben, amikor már Hitler bevonult Bécsbe, kirobbanóban volt a „szudéta-válság”, s lényegében Csehszlovákia tragédiája megkezdődött. A szomszédos ország tragikus sorsában Kodolányi intő példát látott, és írói eszközeivel figyelmeztetni akarta a közelgő veszedelemre mindazokat, akiknek drága volt Magyarország függetlensége, szabadsága, jövője.
A regény a középkorban játszódik ugyan, de olyan politikai szituációban, amelyben a német-osztrák terjeszkedés ugyancsak veszélyeztette hazánkat, és így az írónak lehetősége nyílt arra, hogy a történelmi regény – a középkor eseményeinek keretében – a nácik elleni gyűlöletét kifejezze. Ugyanakkor az olvas nyomon követi a regény főhősének életútját, és szinte maga is részesévé válik mindannak a történésnek, amelynek során Julianus megvalósíthatja gyermekkora nagy álmát, s eljut a Ázsiában maradt magyarokhoz. Az ő sorsával, küzdelmeivel, kudarcaival és sikerével is példát akar mutatni az író: igazán széppé csak nemes célokért, a köz üdvéért, a népért vállalt áldozatok tehetik az ember életét. A középkor nagyszerű rajza, nyelvi erő, érdekes cselekményesség teszik teljessé a regény értékeit.

„Mary csodálkozva és megzavarodva állt, mint akit fejbe vertek; még soha életében nem találkozott olyan nővel, aki nyíltan bevallotta, hogy számtalan férfinak odaadta magát, pusztán csak pénz miatt. Ennek ellenére a részvétnek egy szikráját érezte a szívében felcsillanni; egy angol, egy honfitársa rontotta el ennek a fiatal lánynak az életét. Lelke igazságért kiáltott, bár ugyanakkor heves fizikai utálatot és ellenszenvet is érzett…"

Erdei Grünwald Mihály: A fegyverek halála és más történetek
Ez a kötet egy sor rövid történetet tartalmaz, amelyek az emberi élet különböző aspektusait, a háború, a béke és az egyéni sorsok összefonódását vizsgálják. A címadó elbeszélés, A fegyverek halála, a háború utáni világot és annak következményeit boncolgatja, miközben a szerző mélyebb filozófiai kérdéseket is felvet az emberi erőszak, a felelősség és a megbékélés témájában.

A kötetben szereplő más történetek is hasonlóan komoly témákat érintenek: a háború, a társadalmi igazságtalanságok és az egyéni küzdelmek mind fontos szereplői az elbeszéléseknek. Erdei Grünwald Mihály erőteljes, gyakran tragikus hangvétellel, de mély empátiával ábrázolja az emberek belső világát, és rávilágít arra, hogy a legnagyobb fegyverek végül mindig a halálhoz vezetnek, még akkor is, ha sokszor látszólag más célt szolgálnak.

A könyv igazi irodalmi élményt nyújt mindazok számára, akik szeretik a gondolatébresztő, érzelmekkel teli történeteket, amelyek mélyebb társadalmi és emberi kérdéseket is felvetnek.

A ​szép és fiatal Belinda Richter elhunyt nagynénjétől egy tizenhetedik században épült kastélyt örököl, amelyet szállodává alakíttat át. Hamarosan meg is érkeznek az első vendégek, akiknek tudomására jut, hogy a kastélyszállónak nemcsak gyönyörű parkja, sok szép régi búrora és jó konyhája, hanem kísértete is van. A grófi család egyik réges-rég elhunyt tagjának, egy fiatal fiúnak a szelleme jár időnként az ódon falak között.
Friede Birkner, a könnyű műfaj egyik legkiválóbb művelője ezúttal is váratlan eseményekben gazdag, izgalmas cselekménnyel, a szereplők hiteles, eleven ábrázolásával és kitűnő humorával örvendezteti meg az olvasót, és tárja fel – természetesen csak a történet végén – a kastélyszálló kísértetének titkát.

„A Hollywoodban töltött három hét után, amikor Laverne már-már rájött, milyen hiábavaló volt a remény, az álom hirtelen valóra vált. Bunny szerepet kapott egy filmben. Kis szerep volt, de nagyszerűen csinálta. Csillogó szeme, vidám mosolya minden erőfeszítés nélkül a jelenetek központi figurájává avatta, és csodák csodája, valóban egycsapásra sztár lett.” Milyen egy ünnepelt, körülrajongott, irigyelt gyermeksztár élete, amikor épp nem áll a reflektorok fényében? Egyáltalán hogyan lehet egy szép, mosolygós kislányból „egycsapásra” sztár? És mi lesz, ha felnő, sőt ő magának is gyermeke születik? Chelsea Hunter, Bunny lánya már kora gyermekkorában egészen önálló, roppant határozott, rossznéven is venné, ha beleszólnának a dolgaiba. Vagy közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk, magányos és senkit nem érdekel igazán, hogy mit csinál? Ragyogás, hírnév, fény és vagyon – s a kulisszák mögött sötét titkok, árnyékok, küzdelem a túlélésért…

Irwin ​Shaw családregénye igazi sikerkönyv, mely egy szegény amerikai család életét mutatja be közvetlenül a második világháború utáni két évtizedben. Három főhőse van, a Jordache család gyermekei, akik egy New York melletti kisvárosban, egy szegényes pékműhely fölötti lakásból indulnak el a felnőtt életbe. A szülők – az első világháborúban megrokkant, Németországból emigrált pék és az amerikai árvaház felnőtt sérült lelkű anya – mindketten érzelemszegény, korlátolt emberek. Az örökös veszekedéstől és panaszkodástól visszhangzó ház egyetlen útravajója a gyermekek számára a pékműhelyben éjszakákon át verejtékező apa becsületességének sajátos törvénye és a megkínzott, egoista anya taszító magatartása.
A testvérek jelleme is változatos képet mutat. Gretchen, a szép nagylány céltudatossága butasággal és erkölcsi lazasággal keveredik. Rudolph jó tanuló, mintagyerek, szívós, törekvő típus. A kisebbik fiú, Thomas nyers fizikai erejével, kötekedő, lázadó magatartásával tűnik ki. Egyetlen dolog köti össze őket: mindhárman ki akarnak szabadulni a kisvárosi pékség fullasztó családi légköréből…