500 Forintos sarok

A Fekete gyémántok remekmű, a mai olvasó is belefelejtkező kedvvel, izgalommal ismerkedik pompás, sokszálú meséjével és remek karakterfiguráival. Hőse Berend Iván, az aszkéta tudós, a haza ügyeiért lobogó, önfeláldozóan jó, rettenthetetlen bátorságú férfi – akit még ivásban és kardvívásban sem pipálhat le senki –, megtestesítője egy egész korszak nemzeti és férfi-ideáljának.

Sorozatunkban ez a szerző harmadik, az eddigieknél nem kevésbé izgalmas hegymászó és vadászkalandok leírását közlő munkája. Az ismert vadász-író ebben a könyvében Dél-Amerikától Indián, Afrikán, a csendes-óceáni szigetvilágon és Grönlandon át a Kárpátokig olyan világhírű utazók, felfedezők és vadászok útját kíséri nyomon mint Kauffmann, Baker, Pedersen, Kesri Singh, Maderspach, Theodor Roosevelt – vagy a nem eléggé méltányolt Teleki Sámuel. Részletesen ismerteti olyan természetrajongó ismeretterjesztők életét és munkásságát, mint Brehm, Carl Hagenbeck és Walt Disney, akik közelebb hozták az állatok világát az emberiséghez. Így az olvasó szinte valamennyi világrészé vadfajáról, nagy hírű vadászáról, természetbúváráról színes és eleven leírást kap, s közben vadászati ismeretei is bővülnek. Kétségtelen, hogy Róna István új könyvét nemcsak a vadászok széles köre, hanem a természetet és az útleírásokat kedvelők nagy tábora is érdeklődéssel fogadja és élvezettel, haszonnal forgatja.

1767-ben ​a nyugat-afrikai Gambia egy Dzsuffure nevű falucskájából fehér rabszolgavadászok elrabolnak egy Kunta Kinte nevű tizenhét éves mandinka törzsbéli fiatalembert. Milliók sorsában osztozik – minden amerikai néger ősapja rabszolga-kereskedők hajóin vitorlázott át Amerikában, ahol adták-vették őket, mint a barmot; nemigen akadt olyan rabszolga, aki mindkét szülőjét ismerte, nemhogy ősei életéről tudott volna.
Alex Haley családja alighanem páratlan kivétel. Az író elhalványult családi hagyományok, egy-egy, nemzedékek során féltve megőrzött és szájról szájra adott afrikai szó és mitikus őse, az afrikai sugárzó erejű emléke nyomán nekivágott a történelem dzsungelének, hogy ösvényt vágjon benne magának, vissza őseihez. Alex Haleynek sikerült a szinte lehetetlen. Tízesztendei nyomozás után ott állt Dzsuffuréban egy ősöreg néger, a falu évszázados szájhagyományának ismerője előtt, aki végeérhetetlenül sorolta neki ősei nemzedékeit:
"Akkortájt, mikor megjöttek a Király katonái, Kunta, a legidősebb fiú elindult az erdőre fát vágni… és senki nem látta többé…
Megállt bennem a lélek – írta Haley –, mozdulni se bírtam. Ez az öreg, aki egész életét ebben az isten háta mögötti afrikai faluban élte le, semmiképp nem tudhatja, hogy szóról szóra azt mondta, amit kisfiú koromban oly sokszor hallottam Tennessee-ben, nagyanyám henningi verandáján!… Az afrikai, aki „Kin-té”-nek nevezte magát, „kó”-nak hívta a gitárt, „Kambi Bolongó”-nak a virginiai folyót; és elrabolták, mikor dobnak való fát vágott a faluja közelében!
…Lelki szemeim előtt, mint a vetítővászon, elmosódottan megelevenedett, amit fajtám millióinak sorsáról olvastam. Ezreket raboltak el egyenkint, mint ősömet, Kuntát, de összehasonlíthatatlanul többen voltak, akik éjnek idején, sikoltozva ébredtek a fölgyújtott, rabszolgavadászoktól körülvett falvakban. Az életben maradt, munkaképesnek látszó foglyokat nyakuknál fogva egymáshoz szíjazták, és hosszú, nemegyszer mérföldes menetoszlopba sorakoztatták. Elképzeltem, hányan haltak meg a tengerparthoz vezető gyötrelmes menetben, s hány embert, már lépni is gyöngét hagytak hátra, hogy nyomorultul elpusztuljon. Aki elért a tengerpartra, azt megborotválták, bezsírozták, megvizsgálták minden létező testnyílását, legtöbbjét tüzes bélyeggel is megjelölték. Elképzeltem, hogyan ütlegelték, vonszolták őket a csónakok felé; hallani véltem sikolyaikat, látni, hogy tíz körömmel kapaszkodnak az anyaföldbe, s hogy végül már a part homokját harapják, végsőkig, kétségbeesetten ragaszkodva Afrikához. Lepergett előttem, hogyan tuszkolják le őket, ütlegek és szidalmak közepette a bűzös hajóűrbe, hogyan láncolnak oda minden embert a priccséhez, olyan sűrűn, hogy sokszor még hanyatt sem fértek el, csak oldalt, mint a dobozban az élükre állított kanalak…
Hadd mondjam el; férfi létemre nem szégyenlem: valahol mélyen zokogás támadt bennem, kúszott egyre följebb, míg ki nem tört; kezem arcomra tapasztottam, és hangosan bömböltem, ahogy kicsi gyerek korom óta még soha. Elsirattam én akkor a történelem minden döbbenetes kegyetlenségét, embernek ember ellen elkövetett valamennyi gaztettét, az emberiségnek ezt a legnagyobb szégyenét…"
Haley könyve a szabadnak született afrikai ősapa s az ő leszármazottainak, rabszolganemzedékeknek története; egy amerikai néger család hőskölteménye – tényekből, dokumentumokból, történelmi adatokból, családi emlékezetből szőtt olvasmány.

1956 novemberében a soproni erdőmérnöki akadémia hallgatóinak zöme elhagyja az országot, s Kanadába vetődik. Azt remélik, jó körülmények között folytathatják tanulmányaikat. Néhányukat valóban fel is veszik az erdőmérnöki főiskolára, többségük azonban fakitermelő munkára kerül, ahol munkavezetőik szinte fegyencként kezelik őket. Közülük öt fiú a szökést választja, abban a reményben, hogy egy honfitársuk kanadai farmjára menekülhetnek. Ezt az emberfeletti vállalkozást, bujdosásukat a vadonban, az ismeretlen kanadai őserdőben, mondja el a drámai fordulatokban gazdag regény.

Minden ​bizonnyal meglepi majd azokat, akik Szilvási Lajost mai témájú műveiből ismerik, hogy az író most – váratlan játékos kedvvel és egyszersmind gondos kutatással – az 1860-as évek, a kiegyezés korának valóságába merült le, s azt az illúziót kelti fel, mintha a kor nagy elbeszélőinek, Jókainak, Mikszáthnak kortársaként és hódoló tanítványaként szerzette volna e munkát.
A betyárrá lenni kényszerült alig-legény Jegenye Pál kalandos-romantikus történetével az író egy családregény-sorozatot indít el, amelyben napjainkig fogja követni a regény hőseinek és leszármazottaiknak sorsát. Ez az „apokrif’ múltszázadi betyárlegenda a kiegyezés értékelésében – sorsdöntő szükségességének elismerésével – szembefordul a közelmúlt fellengzős, egyoldalú ítéletével. A „bojnyik”, e jóérzésű és ha kell, agyafúrt pásztorlegény üldözésében és mentésében szinte az egész vármegye érdekeltté és részessé válik, s ez a nagyszabású kaland két táborba osztja a megye jelességeit a maradiság és a polgáriasodás frontvonala mentén. Magas pártfogók is társulnak a bojnyik két gyöngéd szívű és bájos, titkos pártolójához; tudta nélkül így ő is kovásza lesz a folyamatnak, ami e történet idejében hatalmas lendülettel megindul Magyarországon: a haladásnak (és gáláns védőszelleme két házasságnak).

Hegedűs Géza Palota a hegytetőn című regénye egy fiatal építész, György történetét meséli el, aki a két világháború közötti Magyarországon próbálja megtalálni helyét a világban. A regény központi szimbóluma a hegytetőn épülő palota, amely György álmait és vágyait testesíti meg, ugyanakkor az emberi kapcsolatok, a társadalmi ellentétek és a belső vívódások jelképe is. A mű a magánéleti és szakmai küzdelmeket állítja középpontba, miközben bemutatja az építészetben rejlő művészi és spirituális törekvéseket.

A Kötéltánc ​után Karinthy hosszabb ideig nem ír regényt. Tizenkét év múltán 1935-36-ban viharos gyorsasággal két újabb „utazás” történetét veti papírra. A két könyv között – mindkettő 1937-ben jelent meg – az élet és a halál relatvitásának gondolata illetve élménye teremt erős belső rokonságot. (A kapcsolatra Karinthy is felhívja a figyelmet mindkét műve előszavában.) Mégis a Riport illetve az Utazás az életmű két szélső pólusán helyezkedik el, két ellentétes lehetőségét teljesíti be.
A Mennyei Riport Karinthy legfantasztikusabb vállalkozása: erőteljes vonalakkal határolt alaprajza szerint Dante újra-kötése a huszadik században. Ahogy a firenzei száműzött a kereszténységet megsejdítő Vergiliusszal, az életen túli lét modern vándora, a Riporter, az újkor enciklopédistájával, Diderot-val járja végig a túlvilág köreit: a változtathatatlan múlt Poklát, a Purgatóriumot, azaz a szabadság (itt: a szubjektum, a vágyak és elképzelések szabadsága) birodalmát, hogy útja végén, túl gondolaton és cselekvésen, a mindent magába ölelő Egyetlen Lénnyel találkozzon. A bergsonizmus, a mélylélektan, a modern fizika eredményeit, a történelem friss tanulságait összeolvasztó új kozmológia természetesen nem születik meg a regény lapjain: a Dantééhoz hasonló egységes világkép a huszadik században nem élhető át. A Mennyei Riportban éppen a töredezettség az izgalmas, a koncepciót megtorpedózó ötletek szüntelen robbanása, a hol pátoszossá lendülő, hol gúnyos, sőt alpárian újságírói hang: a nyugtalankodó ma közvetlen jelenléte az állítólag változatlan örökkévalóságban.
A Mennyei Riport fanatasztikumával és pátoszával ellentétben az Utazás a koponyám körül Karinthy leghiggadtabb könyve; nem sci-fi, inkább a tényregény előfutára és klasszikusa. Itt maga a tény fantasztikus, az agyműtét és a vállalkozás: az operált riportja a műtőasztalról, a pontos, mondhatni egzakt beszámoló a hírhedt műtétről, amelynek során – mint előszavában Karinthy ironikusan közli: – „személyesen volt módomban a »Mennyei Riport« tényállásait legalább annyiban ellenőríznem, amennyire az országról fogalmat kaphat, aki eljutott egészen a határáig”. A pályakezdő Így írtok ti mellett az Utazás lett Karinthy legnagyobb írói sikere, máig legnépszerűbb műve.

1897-ben kezdte írói pályafutását ezzel a regénnyel az angol írónő: a könyv világszerte ismertté vált, számos nyelvre lefordították, s új kiadásai készülnek ma is, ami érthető, hiszen romantikus, forradalmi eszmeiségű, izgalmas olvasmány.
A regény a múlt századi olasz forradalmi mozgalomból meríti tárgyát; Bögöly a forradalom egyik vezéralakjának fedőneve. A forradalom küzdelmeiben megedződött főhős szenvedélyes hite, a szabadság, és függetlenség eszméje, a jövő felé mutató lelkesítő tanítása meg nem törhető erő jelképévé magasztosul. Ezért nemes eszmeiségű, vonzó olvasmány „A Bögöly”.

Arról a korról szól ez a regény, amikor Magyarország három részre szakadt. Európát elnyeléssel fenyegette a török hódoltatás. A Habsburgok bekebelező tervei a másik oldalról tették bizonytalanná az ország helyzetét. A fiatalság egy része új életformával igyekezett életben tartani magát ebben a nemzeti nyomorúságban. Parasztlegény is literátus emberré vált, több nyelven levelező, titkárkodó, tolmácskodó íródeákok kora ez. Koruk meggyúrta, kemény próbára tette jellemüket, ritka világos és erős fölismerését világosította meg nemzeti hovatartozásuknak. A regénybeli történet a tizenhat esztendős, árva Petheő Orsika alakja köré fonódik. Elszegényedett nemesi kisasszonyka ő, fiú módra él bácsikájánál, a komáromi várparancsnoknál. A regény azt beszéli el: a forrongó korszakban hogyan válik ez az osztályából, nemzetiségéből, vallásából és hazájából egyaránt kiszakadó, szerelemre, barátságra bátor, vívni, lovagolni tudó lány teljes emberré.

Raffai Sarolta Egyszeri kaland című regénye egy nő életének fordulópontját mutatja be, amelyben egy váratlan, sorsfordító esemény kapcsán újragondolja korábbi döntéseit és életútját. A mű központjában az emberi kapcsolatok, az önismeret és a személyes fejlődés áll, miközben érzékletesen ábrázolja a mindennapi élet apró örömeit és fájdalmait. Az „egyszeri kaland” nemcsak a cselekmény konkrét eseményére utal, hanem a főszereplő belső utazására is, amely során mélyebb megértésre jut önmagáról és a körülötte lévő világról.