500 Forintos sarok

Zilahy Lajos Valamit visz a víz című műve 1934-ben jelent meg. A regény a 19. század elején játszódik, és egy romantikus és kalandos történetet mesél el az olvasóknak. A történet középpontjában egy fiatal szerelmespár áll, akik különleges kalandokba keverednek egy folyón hajózva. A regény izgalmas fordulatokkal, romantikus jelenetekkel és érdekes karakterekkel van tele, és a szerző remekül ábrázolja a korabeli társadalmat és környezetet. Zilahy Lajos Két fogoly című másik művéhez hasonlóan, Valamit visz a víz ismételten bizonyítja, hogy a szerző mesterien keveri az izgalmakat és az érzelmeket a sajátos stílusában. Mindenkinek ajánlott, aki szereti a romantikus és kalandregényeket.

 Európa, Budapest, 1961

808 oldal · Fordította: Hevesi Sándor

Kötés: Keménytábla

Állapot: Használt, közepes

A Sarkadi Imre regények gyűjteménye egy remek választás minden irodalomkedvelő számára. Imre Sarkadi író számos izgalmas és mély gondolatokat felvető regényt alkotott, melyek a magyar irodalom kiemelkedő alkotásai közé tartoznak. A kötetben található regények gazdag cselekményükkel, érdekes karaktereikkel és lélektani elemekkel garantáltan lebilincselik az olvasót. A Sarkadi Imre regények cikkszáma: 1299. Ne hagyd ki ezt a kivételes gyűjteményt, mely sokszínűségével és magával ragadó történeteivel garantáltan feledhetetlen olvasási élményt nyújt!

Ebben ​az elbeszélés- és útirajzkötetben az író megőrizte régebbről ismert elbeszéléseinek jól bevált szerkesztési módját: a szereplők átlépnek egyik történetből a másikba, vagy valamilyen gondolatuk, mondatuk visszacseng, jelzi az írói szándékot. Még az útijegyzetek szellemes vázlatszerűsége is az alaptónust színezi. Utazó ember kötete ez a könyv, utazó emberé, aki ugyanazt az élményt cipeli magával, ami a Magnóliakert, a Visszajátszás vagy a Marich Géza utolsó kalandja hősei: az ideláncoltság élményét. A probléma legerőteljesebben ebben a kisregényben körvonalazódik. Marich Géza, a korábbi novellák ismert hőse, valamilyen szakmai sértődés, sérülés miatt elhagyta hazáját, föltehetően azzal a meggondolással, hogy nemcsak az országgal: korábbi életével is szakít. A napló formájában közreadott beszámoló a menekülés képtelenségének ítéletét hordozza. A kis görög fürdőhelyen, ahol egy autóstoppal fölszedett lány a barátnője, Marich lépten-nyomon az odahagyott múlt szereplőibe botlik, színes, eleven, már-már történelmi figurákba: volt görög partizánba, angol tisztbe, német katonába. Az író nem mondja ki, csak érezteti a mitikus erejű történetben, hogy Marichot nemcsak szerelmi trgaédiája, de az emlékek elől való menekülés is odaviszi, az utolsó, végzetes útra. A gyökerevesztett ember sorsát izgalmasa, észrevétlen megindító lírával rajzolja elénk az író.

 Szépirodalmi, Budapest, 1980

306 oldal · keménytáblásk, papír védőborítással · ISBN: 9631517772 · Illusztrálta: Würtz Ádám

Harmadik kiadás

Állapot: használt, jó állapot

Kultikus, ​díjnyertes regény hivatástudatról, züllésről, szerelemről, pénzről, csalódásról és reményről.

Dr. Andrew Manson, egy fiatal és idealista skót orvos az orvosi hivatás kihívásai között vívódik a két világháború közötti Walesben és Angliában. Friss diplomával a zsebében érkezik Skóciából a walesi bányavidékre. Hamar ráébred, hogy elméleti képzettsége veszélyesebb, mint ha teljesen tudatlan volna, ezért igyekszik minél több tapasztalatot szerezni és a gyakorlatból tanulni, hogy igazán jó és hasznos orvos váljék belőle. Segítségére van ebben áldozatos felesége és egy hányatott sorsú kollégája is.

Hét esztendővel később Londonban találjuk – ahol megszédíti az anyagi gyarapodás lehetősége. Türelmesen hallgatja a gazdag hipochondereket, és észre sem veszi, hogy a valódi betegek számára már nincs ideje.

A jómód felé vezető erkölcsi züllés útján egy tragédia állítja meg. De idejében-e?

Minden idők egyik legsikeresebb bestsellerét veheti kezébe az olvasó. A szerző orvosként szerzett tapasztalataiból merítő történet bátran szembeszállt a hagyományos orvosi etikával, és az angol Nemzeti Egészségügyi Szolgálat (NHS) megalakulásának egyik inspirálójaként jegyzik.

A Réztábla a kapu alatt világszerte számos sikeres film-, rádió- és televíziós produkció alapjául szolgált. 1938-ban Oscar-díjra jelölt film készült belőle.

A James Neal Harvey által írt "Az őrület logikája" című könyv egy izgalmas pszichológiai és filozófiai elemekkel teli mű, mely a pszichopatológia és az őrület természetével foglalkozik. A könyvben Harvey összefüggéseket mutat be az őrület és a logika között, bemutatva, hogyan hatnak egymásra ezek a fogalmak az emberi lélek mélyében. A 984562222 cikkszám alapján könnyen beazonosítható és megrendelhető a könyv, mely garantáltan elgondolkodtató olvasmány lehet mindazoknak, akik érdeklődnek a pszichológia és a filozófia iránt.

Ez az írás nem arckép, legfeljebb arcképvázlat. Egy emberről, akit Kádár Jánosnak hívnak. A korról alkotott véleményem bizonyára vitatható, nemegyszer eltér az általában elfogadott képtől. Mint állampolgár joggal háríthatnám át a felelősséget a történészekre, ideológusokra, közgazdászokra, politikusokra, miért nem tárták fel alaposabban, részletesebben ennek a kornak, ennek a személyiségnek a történetét. Mint ennek az írásnak a szerzője, magamnak kell felelnem ítéleteimért, azok megkérdőjelezhetőségéért, olykor nem eléggé megalapozott véleményemért is. A magam megnyugtatására csak azt tehetem hozzá: úgy hiszem, az alapvető tényeket ismerem. A részletek feltárása nem ennek az írásnak a feladata. Talán az árnyalatok tisztázása nélkül is felvázolható a lényeg.

˝Paul Gauguinról, a festőről, már igen sok könyvet írtak, de aki nem olvasott róla, vagy csak kevéssé ismeri képeit, az is összekapcsolja a nevét Tahiti szigetével. E legenda Bengt Danielsson könyvében a „földre száll”: a szerző ugyanis Gauguinnak a Francia Polinézia-i szigeteken töltött több mint egy évtizedes életét szinte testközelbe hozza. A képzőművészetek iránti rajongás a néprajztudós szívósságával, az emberi lelkek mélyét felkutatni akaró pszichológussal ötvöződik a szerző személyében, aki emellett szinte heroikusnak mondható nyomozó munkát végzett, hogy minél pontosabban és teljesebben elénk állítsa Gauguint, az embert. Danielsson könyve műfajilag is új utakon jár: életrajzi regény és dokumentumregény egyszerre. A szerző tulajdonképpen semmit sem tesz hozzá a tényekhez, de ahogyan összegyűjtött, forrásművekkel és személyi információkkal alátámasztott adatait elénk tárja – az művészet. Mély humanizmusa, hatalmas tárgyismerete és kitűnő íráskészsége minden mondatából kicseng.˝

Irwin Shaw nevét az Oroszlánkölykök című regénye nyomán ismerte meg a világ. A háborúban önkéntesként részt vett író három katona – egy német náci, egy amerikai értelmiségi és egy üldözött zsidó – párhuzamos élettörténetén keresztül mutatja be a szövetségesek nyugati hadműveleteit, az amerikai hadigépezet működését és a partraszállás drámaian izgalmas óráit.

Joy ​Adamson – akinek neve Elzáról, a kenyai nőstény oroszlánról szóló elragadó könyveiből jól ismert előttünk – most új és hasonlóan lebilincselő állattörténetet mond el. A történet középpontjában ezúttal egy gepárd, Pippa áll, akit egy Kenyából távozó család ajándékoz a szerzőnek, mivel megbízható otthont akarnak találni dédelgetett kedvencüknek. A szerző elhatározza, hogy ezt a nagy macskafélét visszaadja a szabad természetnek. E feladat megoldása azonban számos nehézséggel jár, mert mindeddig egyetlen szelídített gepárd sem volt hajlandó visszatérni a vadonba.
Pippa új barátjának mérhetetlen türelemre, megértésre és kitartásra van szüksége önként vállalt munkájának sikeres végrehajtásához. A gepárd lassanként kezd távol maradni a tábortól, eleinte rövid, később hosszú időszakokra, bár közben élelemért visszajár oda, ha éppen nem tudott zsákmányt ejteni. Látogatásai alkalmával mindig szeretetre méltóan viselkedik. Végül egy vad gepárdban lel párjára. A kísérlet sikerült: Pippa független életet kezd élni. Ez azonban nem vezet a szerzővel való kapcsolata megszakadásához, és amikor első kölykei megszületnek, el is vezeti őt hozzájuk.
A vadon élete könyörtelen: három alkalommal összesen tizenegy kölyköt hoz világra, de csak három marad életben. Ezek körül is egyet lábsérülés ér, és csak gondos orvosi kezeléssel sikerül megmenteni.
Nem kevésbé gyötrelmes azonban olyasvalakinek az élete sem, aki arra vállalkozik, hogy több éven keresztül egy vad gepárd családjával tartson kapcsolatot. Joy Adamson naponta hosszú utat tesz meg a gepárdokhoz, a sokszor térdig érő sárban. Helyzetét még nehezebbé teszik a szörnyű árvizek és a rémítő bozóttűz is. Gyakran a hőség óráiban, állandóan nehéz teherrel megrakodva járja keresztül-kasul a bozótost, ahol bármelyik pillanatban elefántcsorda rohanhat elő, vagy oroszlánok gömbölyű fülei bukkanhatnak elő a fűből.
Emellett számtalan lelkiismereti kérdés is felmerül benne: meddig nyújthat segítséget, ha a gepárdok betegek vagy éhesek? Megteheti-e ezt egyáltalán anélkül, hogy megzavarná őket a vadon életéhez való alkalmazkodásukban? A három esztendő története, melynek folyamán Pippa és kölykei fejlődését kíséri nyomon, éppoly érdekfeszítő és éppannyira tudományos megfigyeléseken alapuló, mint Elzával való kapcsolatának leírása. Ezenkívül a szerző abban az egészen különleges helyzetben van, hogy beszámolhat a szeretetre méltó, kecses, de ugyanakkor titokzatos gepárd – a pettyes szfinx – és a nagyszerű Elza jellemében rejlő különbségekről is.
A szerző teljes és különlegesen szép fényképanyaggal egészíti ki e történetet, amelyből tizenkét oldalnyi színes képet, és hatvannégy oldal fekete-fehér nyomású illusztrációt mellékeltünk.

1942, ​Lisszabon. A város, az ország: utolsó menedéke azoknak, akik a hitlerizmus elől menekülnek zárt határokon, őrségen, rendőrkopók és nyomozók gyűrűjén át. Portugália azért menedék, mert onnan nyílik az út a biztonság felé: Amerikába. A világszerte népszerű, sok millió példányban olvasott író regénye színhelyén is életműve nagy, izgalmas és tanulságos témáját bontja ki, vizsgálja tovább: a háborúét és az emigrációét. A történet éjszakáján két német emigráns férfi beszélget. Egyiküknek vágyálma, hogy meneküljön, de nincs se vízuma, se hajójegye. Másikuknak mind a kettő megvan. Hajóra szállnia végül mégis annak lehet majd, akinek a beszélgetés kezdetén nem voltak iratai: reggelre vannak már, mert beszélgetőtársa átadja saját iratait. Az iratairól lemondó, az emigránstársát a szabadságba segítő ember képtelennek tetsző nagylelkűségét, áldozatát az a történet indokolja meg, amelyet a már nem továbbmenekülni, hanem maradni akaró menekült a lisszaboni éjszakában elmond. Hányatott élete drámáját, üldöztetései történetét, szerelmének halállal zárulásáét.