500 Forintos sarok

Peter ​Morgan, az ígéretes jövõ elõtt álló végzõs orvostanhallgató egy hideg, tavaszi napon megõrül. Az okot senki sem tudja, és csak kevesen sejtik, hogy kapcsolat van a fiatalemberen elhatalmasodott téboly és egy sikertelen újraélesztési kísérlet áldozata között…
Az eset gyorsan elfelejtõdik, ám a Fairchield Kórházban különös, hátborzongató események lavinája indul meg…
Valaki megváltoztatja az adagolt gyógyszereket… éjszaka szívtranszplantációs mûtétet hajt végre egy kétszemélyes kórterem mindkét fekvõbetegén… mûtõsfiúnak álcázva egy másik osztályról származó beteget tol a mûtõbe… a boncteremben eleven áldozat üvölt hiába a szabadulásért, miközben a kés újra és újra lecsap…
Az ismeretlen gyilkos gyorsan kiérdemli a Dr. Fantom nevet, mert nyilvánvalónak tûnik, hogy brilliáns intelligenciával megáldott orvos… Mûködését halottak sora kíséri, s a betegek között szörnyû mendemonda kap szárnyra, hogy éjszakánként maga a Halál jön el személyesen értük…
Hiába épülnek be a rendõrség szakemberei az orvosok sorai közé, hiába a kollégák összetartása, Dr. Fantom nem csupán a betegek közül szedi áldozatait, hanem azok az orvosok sem kerülhetik el a sorsukat, akik jelen voltak egy bizonyos sikertelen újraélesztési kísérletnél…
A pánik aligha várathat sokáig magára.

Thomas ​Mann első nagy regénye, A Buddenbrook ház 1901-ben jelent meg, és csakhamar világhírűvé tette az akkor huszonöt éves írót. A regény a nagypolgárság világáról, belső válságáról szól sok önéletrajzi vonatkozással. A Buddenbrook ház egy lübecki kereskedőcsalád alkonyának regénye. „Személyes családi tapasztalataimat stilizáltam regénnyé, bár azzal az érzéssel, hogy van benne valami irodalmi, vagyis szellemi, vagyis általános érvényű, de nem is sejtve, hogy miközben egy polgári ház szétzülléséről írtam regényt, hírt adtam a nagy széthullásról, egy korszak végéről, egy kulturális, társadalomtörténeti cezúráról” – nyilatkozta később Thomas Mann erről a könyvéről.

A korszakos hanyatlás négy nemzedék sorsában tükröződik. Az energikus és kétely nélküli cselekvőkészséget a cég utolsó gazdájában, Thomas Buddenbrookban felváltja a belső bizonytalanság, az önelemző hajlam – üzletemberi és közéleti tevékenységét egyre inkább úgy játssza el, mint színész a szerepét. Fia pedig, a kis Hanno, akiben a család biológiai elerőtlenedése és egyszersmind fokozódó művészi érzékenysége kiteljesedik, már nem csak a neki szánt szerepre, a cég új felvirágoztatására, hanem a hétköznapi élet puszta elviselésére is alkalmatlan – halála véget vet a Buddenbrookok történetének, amely egyúttal csakugyan egy korszak, a polgárság nagy, de pusztulásra ítélt korszakának története is.

„A ​kéziratok nem égnek el” – mondja Woland, Bulgakov regényének talányos Sátánja, s ez a szállóigévé vált mondat a szerző munkásságának, főművének, A Mester és Margaritának akár a mottója is lehetne. A regény-Bulgakov számos hánytatott sorsú írásához hasonlóan- csak jóval az író halála után, 1966-ban jelenhetett meg, s azóta világszerte töretlen a népszerűsége. A Mester és Margarita a világirodalom egyik alapműve, amelyben Bulgakov a szatíra, a groteszk és a fantasztikum eszközeivel részint szuggesztív képet fest a húszas-harmincas évek Oroszországáról, részint minden korra érvényes módon mutatja be a történelmi és személyes kínok, kötöttségek közt vergődő, hívő és hitetlen, nagyot akaró és tétován botladozó ember örök dilemmáit. Felejthetetlenek a regény figurái: Woland, aki egyszerre Sátán és a felsőbb igazságszolgáltatás képviselője; a Mester, aki a hatalmi gépezettel szemben álló Művész örök jelképévé vált, s aki regényen belüli regényben sajátos módon meséli el Jézus történetét; maga Jézus (Jesua), aki Bulgakov értelmezésében úgy elevenedik meg előttünk, mint nagyon kevés Jézus-regényben: Isten fia ő, de egyúttal modern, töprengő értelmiségi; a szörnyű fejfájással küzdő Pilátus, aki hiába látja a valódi értékeket, nem tud túllépni gyávaságán; a gyönyörűséges Margarita, aki maga az örök nőiesség…

Kovács Erzsi a „Rejtély” című dallal futott be, mint énekesnő. Később 1956-ban meghurcolták, szerelmét kivégezték. Ezekről az évekről, pályafutásáról szól a könyv sok régi fotóval.

Jókai ​Anna új regénye, A feladat – többek között – a mai nők pszichikai és társadalmi lehetőségeiről és korlátairól beszél, a bonyolult, sokszor ellentmondásos helyzetet mérlegeli.
"Az ember, így a nőnek született ember önmegvalósítása is attól függ, milyen mélységben képes a személyiség megismerni önmagát, s hogy képes-e valóságos értékei alalpján megválasztani egyre súlyosbodó feladatát a világban – mondja az író. – Nem hiszek a csodanőkben, a látványos nyilatkozatokban. A küzdelemben, a küzdelem értelmében hiszek, s általánosított tapasztalataim a terhek és célok rangsorolására intenek. Minden asszonynak szabadon és tudatosan kell döntenie életének fő műdödési területéről, s reális képességei birtokában vállalnia életprogramját – egyúttal tudomásul vennie, hogy ami az egyik oldalon feltűnő többlet, az a másik oldalon hiányként jelentkezhet; ez a hiány természetes, s kinek-kinek alkata, szerencséje, ereje szerint csökkenthető. Szüntelen egyensúlyteremtési kísérlet között telik el az élet, tévedések és zsákutcák között telik el az élet, tévedések és zsákutcák között keresik hősnőim a testükre szabott igazukat, viszonylagos nyugalmukat. A csaták a szerelmi szenvedély, a családi kötöttség, az elhivatottság, a munkasiker vagy éppen a nemi kiszolgáltattság színterén folynak. S közben – velük szenved, keres a férfi is. Mert a világban együtt élünk, s a megodatlan gondok, lelki rejtvények közösen nyomorítanak nőt és férfit: együtt kikínlódott kincs lehet csak az egyéni szabadság, mint ahogy együtt csináltunk a védelmező fészekből szárnytépő kalitkát.

Nicky Wells, a gyönyörű és világhírű riporter munkájába temetkezve próbál meg elfeledkezni szerelmének, Charlesnak értelmetlen öngyilkosságáról. Élete csupa izgalom: hol Pekingből tudósít a diáklázadásról, hol Bejrútból a polgárháborúról, hol Párizsból egy véres terrorista merényletről.
Amikor éppen feltűnik egy új, boldog kapcsolat ígérete, egyik este egy római tévériportban mintha Charlest pillantaná meg a képernyőn. Kétségek között indul el, hogy kiderítse az igazat: Charles valóban meghalt? Ha csak megjátszotta, miért tette? Hol lehet most?

A tizennégy karátos autónak két hőse van: egy autó, melynek alváza aranyból készült, és a dilettáns sofőr, aki a szó szoros értelmében tűzön-vízen száguldozik ezzel a csodálatos géppel. A szokásos személycserék, eltűnt és visszatérő holttestek és ájultak, feje tetejére állított, de szellemes ötletek halmaza adja a regényt.
A tizennégy karátos autó Rejtő Jenő ponyvaparódiái közül az egyik legszellemesebb és legszórakoztatóbb. Paródiák ezek, melyek lehetetlenné tették a ponyvát. Aki végigkacag egy P. Howard regényt, annak számára élvezhetetlen olvasmány lesz az olcsó, szellemtelen és ostoba ponyvaregény.

A félig indián származású Ken Kesey fellépése az amerikai irodalom színpadán szorosan követte a hatvanas évek elején a beatnemzedék látványos áttörését. Első regénye, a Száll a kakukk fészkére 1962-ben jelent meg, s magyarul is nagy sikert aratott. Merész, egycélú lendület, izgalmas cselekménybonyolítás, kitűnően megszerkesztett jelképrendszer, bizarr és mégis hiteles emberábrázolás jellemzi a művet. A színhely: elmegyógyintézet. A szereplők: ápoltak és ápolók. A téma: talpra tudnak-e még állni a szánalmas emberroncsok. A regény azt sugallja, hogy a reménytelen kiszolgáltatottságban is lázadni kell az embertelenség ellen, mert az áldozat – fájdalmas bár – nem céltalan: talán van még visszatérés az elveszett emberséghez.

A könyv az egyesekről szól. Hogy kik ők, nem találják ki?
Könnyítésül eláruljuk: vannak kettesek is. Példának okáért maga a szerző. Mellesleg van olimpiai aranyérme, és úszott Európa csúcsot, vezette a világranglistát, és nevelte a jövő úszóreménységeit, közöttük a saját lányát, Andreát, volt gyógyszerész és mesteredző, írt egy nagysikerű könyvet az életéről, sportpályafutásáról, jelenleg pedig főfoglalkozású nagymama…
Nő szól tehát a teremtés koronáiról, sok-sok jellemző epizódot felsorakoztatva írásai „tárgyáról”. Stílusa könnyed, oldott, nyomát sem leljük feminista szándéknak. Székely Éva nem kirekeszt, ellenkezőleg, derűs humorral összehozza a nemeket. Egyeseket és ketteseket.

Szédületes iramú, forgatókönyvszerű sztori egy alig ismert, titoktartással védett világról, a hivatásos testőrök munkájáról, életéről és haláláról. Savage, Amerika egyik legképzettebb magas szintű védelmezője, egy bevetése során üldözői közt felismeri korábbi társát, a modern szamuráj Akirát, akit korábban a szeme láttára fejeztek le. Akira ugyanezt a döbbenetet éli át: ő Savage-et látta ugyanígy meghalni.

 Zrínyi Nyomda, Budapest, 1990

122 oldal · ISBN: 9630286874 · Illusztrálta: Szávayné Burger Erzsébet

Állapot: Használt, jó állapot

 Csokonai, Debrecen, 1988

108 oldal · puhatáblás · ISBN: 9630256312

Állapot: Használt, jó állapot