500 Forintos sarok

Kemény kötésű kalandorok, fondorlatos fiskálisokat, elszánt bértollnokokat és még elszántabb bérgyilkosokat vezénylő nagybirtokosok, epedő szépasszonyok, szenvedélyes utcalányok népesítik be a világhírű brazil író lebilincselő társadalmi regényét. Századunk első éveiben, a nagy gazdasági föllendülés hőskorszakában, a földbirtokos-kiskirályok véres torzsalkodása közepette a szemünk láttára nőnek ki a földből a kakaó gazdag városai, és indulnak új meg új rohamra a hátráló őserdő, egy hanyatló életforma ellen. A nagypolitikát játszó küzdőfelek közül a győztesek vagyonokat nyernek, a vesztesek életüket veszítik, de bárhogy végződik is tusájuk, mindig egyvalaki az igazi kárvallotja: a küzdelem rettegő szemtanúja, az aranygyümölcsöt termő kakaóföldek nyomorult munkása. Igaz, egy új Brazília születik ebből a vajúdásból, de a „győztesek” a maguk bőrén érzik, hogy mit ér az álnoksággal kivívott győzelem.

Mint valamennyi ihletett Fitzgerald-könyv, Az éj szelíd trónján is a kor és a nemzedék alapélményét örökíti meg: a kiábrándulás, a lassú felmorzsolódás szívszorítóan hiteles krónikáját nyújtja. Egy rendkívül tehetséges, elbűvölő egyéniségű, nagy reményű fiatal amerikai elmegyógyász beleszeret gyönyörű betegébe, és vállalkozik rá, hogy egy életen át férje, ápolója, biztonságot jelentő támasza lesz. A házassággal azonban nemcsak a szerencsétlen lányt köti magához, hanem a fatális szerencsét – egy mesés vagyont is. A pénz gyilkos hatalom: kikezdi a nemes értékeket, összezilálja a harmonikus kapcsolatokat, elemészti az embert. Az Amerikai Álom fájdalmas, kegyetlen kritikája a regény: a hamis illúziók szétfoszlanak, s a káprázatoktól megszédített, olcsón ellobbant életek sivár maradéka: a maradék keserű hamu.

Kiadó: Táncsics Könyvkiadó, Budapest, 1977

Terjedelem: 272

Kötés: keménytáblás, védőborítóval

Állapot: használt, jó állapotú

„Öszegyűjtött ​elbeszéléseim e kötetének – a harmadiknak – némiképp eltér a felépítése a többiétől – írja W. S. Maugham. Amazokba gyűjtöttem a maláj szigetvilágban játszódó novelláimat. Csakhogy írtam én egy csokor elbeszélést, amely a brit hírszerzés egy ügynökének kalandjairól mesél, az első világháború idején. Ezt az ügynököt Ashendennek neveztem el. Minthogy az elbeszélések mind képzeletemnek ehhez a szülöttéhez kapcsolódnak, hosszúságuk ellenére is úgy véltem helyesnek, ha egy kötetbe sorolom valamennyit. A háborúban szerzett élményeimen alapulnak, de nagyon kérem az olvasót: higgye el, hogy a kötet darabjai nem a franciák által reportage-nak, tudósításnak minősülő műfajhoz tartoznak – a képzelet terméke valamennyi. A valóság nem jó mesemondó. Találomra kezdi a történetet, jóval a kezdet előtt, következetlenül csapong, aztán a semmibe vész, az eldolgozatlan szálak meg csak úgy lógnak belőle – befejezése nincs. A hírszerző munkája általában igen egyhangú. Nagy része merőben haszontalan, az elbeszélőnek hiányos és lényegtelen anyagot kínál, az író dolga, hogy összefüggést teremtsen a részletek között, hogy az elbeszélést drámaisággal ruházza fel, és hogy az egészet hihetővé tegye. Nos – ezen igyekeztem jómagam is e kötet novelláiban.”
Európa Könyvkiadó, 1986

– ​Mi újság? Mit talált, Lawrence?
Kiemeltem a vízből a kalapot, és letettem a fedélzetre.
– Ajándékot.
– Mi ez? Egy kalap? És hogy érti azt, hogy ajándék? Ember, magának van kedve ebben a rohadt éjszakában is tréfálkozni?
Ezúttal komorabban csengett a hangom, mint szerettem volna.
– Mi sem áll távolabb tőlem, mint a tréfa! Odakint valakik tudják, hogy itt vagyunk a hajón, és… figyelmeztetni akarnak valamire.
– Te jó ég! Mire?
– Például arra, hogy ne hagyjuk el a bárkát.
– Egy kalappal?
– Nézze csak meg, mi van benne!
Gyanakodva a fejfedőhöz oldalazott, és óvatosan belepislantott.
– Mi… ez?
Leültem a deszkákra, és a dzsungelra meresztettem a szemem.
– Vér, Mr. De Leon – mondtam komoran – Méghozzá emberi vér. Hallotta az üvöltést? Nos hát, valakit megöltek a fák között. És az ő vére van a kalapban.
De Leon remegő kézzel az árbocba kapaszkodott.
– Ébresszen fel, Mr. Lawrence! Én fel akarok ébredni! Nekem holnap át kell repülnöm Indiát. Fel akarok ébredni!
Ekkor hangzott fel a második halálsikoly.

Radnai Gyuláné Szendrei Julianna A játék matematikája című könyve 1978-ban jelent meg a Tankönyvkiadó gondozásában, és az Általános iskolai szakköri füzet sorozat része. ​

A 136 oldalas kötet célja, hogy a matematikai játékok és feladatok révén fejlessze a diákok logikai gondolkodását és kreativitását. A könyvben található játékok és feladatok szórakoztató módon segítik a matematikai fogalmak és összefüggések megértését, így hasznos segédeszköz lehet tanárok és diákok számára egyaránt.

A ​névnap örvendetes, de nem rendkívüli esemény az ember életében; aminthogy az sem nevezhető éppen rendkívüli kalandnak, ha a szóban forgó névnap ünnepeltje, Vig Gusztáv, suttyomban, a felesége tudtán kívül kivesz egy nap szabadságot az ünnep reggelén – és történetesen ugyanezt teszi Vigné, született Gombár Magdolna is, ugyancsak férje tudtán kívül.
E vígjátéki alaphelyzetből, apró, vígjátéki epizódok szálaiból Kertész Ákos erős drámát sodor, úgy szinte, hogy az olvasó csak az utolsó lapokon eszmél rá: igazi drámát, sőt tragédiát nézett végig; hiszen a történet két jobb sorsra érdemes hőse rögtön és talán jóvátehetetlenül elillanjon. Miért? Ki a felelős? Az értetlen, tapintatlan külvilág, vagy Vig Gusztáv meghunyászkodó gyávasága? Kertész Ákos alapvető írói módszere: a kicsiben mutatni fel a nagyot, egyszerű emberek hétköznapi sorsában az emberi teljesség nagy – és sokszor elszalasztott – ígéretét, lehetőségét, a bíró szigorával s a barát gyengéd, fájó részvétével. Végső soron erről szólnak e kötetben foglalt írásai mind: a keményebb hangütésű, izgalmas alaphelyzetre épült Üvegkalitka csakúgy, mint az öt elbeszélés és a nemzetközi sikert aratott Autók és utak című hangjáték.

Egy argentin asszony megérkezik vágyai távoli városába, Budapestre, átmegy a Duna egyik behavazott hídján, s a híd közepén összetalálkozik önmagával.
Egy római arénába egy gladiátor élethalálharcot vív ellenfelével, ezzel egyidejűleg egy párizsi fiatalember telefonon szakít kedvesével.
Több példányban élő emberek, távoli, mégis egymásba fonódó események, feloldhatatlan félelemérzés, a társadalmi gyökerű szorongás iszonyú béklyói: megannyi meghökkentő eleme annak a sziporkázóan gazdag és az örökös várakozás izgalmától feszített cortázari világnak, amely – akár a köznapi valóság apró, egyhangú tényeiből szikrázik fel a fantasztikum fénycsóvája, akár a fantasztikumig bonyolított intellektuális tűzijátékból kristályosodik ki valami köznapiságával lenyűgöző ítélet – mindig az élet és a lélek legmélyebb titkait kutatja.
Cortázar napjaink egyik legnagyobb hatású elbeszélője és regényírója. Kötetünk címadó novellájából készült Antonioni nálunk is nagy sikerrel játszott filmje, a Nagyítás.

Egy csodálatos, elsüllyedt világ tárul elénk vízre épült városaival, barbár-szép ősi hitregével, véres emberáldozatok oltáron hamvadó szívével, rejtélyes-groteszk, titokzatos arcú szobraival, mestermívű aranytárgyaival és kincsével, tömérdek kincsével – s ez ellen az azték Mexikó ellen indul el a spanyol kisnemes Cortés maroknyi hadával, dzsungeleken, csatákon, véren, lefojtott és kivillámló szerelmeken át, hogy a legkatolikusabb spanyol király országait, a maga aranyát és hírét gyarapítsa egy teljesen ismeretlen földrészen. Az emberiség egyik legnagyobb kalandja ez, amelyben egy gyönyörű kultúrán teljesedik be a történelem, s a harcok, vereségek, a végső véres összecsapás után ott ül Tlaloc, Mexikó esőistene az elpusztult csodaváros, Tenochtitlián kapuján és a trópusi eső sűrű hullásával siratja országát és népét. Ehhez a tragikus de az emberi sorsokban mégis feloldódó összeütközéshez visz el bennünket Passuth László nagy sikerű, lebilincselő regénye.

A kötet Anna Seghersnek A hetedik kereszt világhírű szerzőjének legújabb elbeszéléseit tartalmazza. A történetek a legkülönbözőbb tájakra és korokba repítik az olvasót. De játszódjanak bár Mexikóban, az inaya kultúra idején vagy Franco Spanyolországában, századokkal ezelőtt a távoli északon vagy Dél Amerika őserdeiben napjainkban – egy közös szál mégis összeköti őket. Közös bennük annak a hősnek az ábrázolása, – aki bár a történelemkönyvek számára névtelen marad, – ha kell kitartó, szívós munkával, ha kell önfeláldozó bátoságával nyújt maradandó értéket – sokszor pusztán az emberi helytállás példáját – korának és közönségének.