500 Forintos sarok

A múlt század végén feltámadó, és katonái élén megjelenő Zrínyi az ezeréves Magyarországot ünneplő közéletbe csöppen bele. A szigetvári hős akaratlanul is szembekerül a társadalom, a politika és a gazdaság jeleseivel, s így jó alkalmat ad az írónak, hogy szatírája körébe vonja a közélet mindenféle köreit, ne kímélje a minisztereket, más nagyurakat, ne kímélje olyan barátait sem, mint Szilágyi Dezső vagy Darányi Ignác, akikkel esténként együtt szokott ülni az István főhercegben. A regény, amely eredetileg 1898-ban jelent meg Mikszáth kérészéletű lapvállalkozásában, az Országos Hírlapban, majd ugyanabban az esztendőben könyv alakban is, a megjelenése pillanatában a nyílt vagy burkolt támadások célpontjába került. De amíg a sértettek dohogtak, fenyegetőztek vagy ellentámadásra készülődtek, az olvasóközönség a szívébe zárta az író remekművét, s az Új Zrínyiász a friss szenzáció elmúltával is, közel száz éve, Mikszáth egyik legolvasottabb műve maradt.

Rákóczi Ferenc történetírói munkássága szorosan összefonódik a szabadságharc történetével. A harcok kezdetétől feljegyzett események, diplomáciai levelezése, politikai iratai, kiáltványa a történetíró későbbi művét előlegezik. A szabadságharc kezdetől foglalkoztatta a gondolat, hogy a történelmi eseményeket – melyeknek részese, szemtanúja volt – feldolgozza. Megírására csak később került sor. 1715-től 1717-ig a Párizs környéki Grosbois-ba vonult vissza, az itt töltött két év alatt készültek az Emlékiratai, a szabadságharc története „1703-tól annak végéig”.
Rákóczi Ferenc műve a 18. század kimagasló gondolkodójának alkotása, kortörténeti dokumentum. Fontos és értékes politikai, társadalomtudományi irat, amely a szabadságharc katonai története mellett a politikus Rákóczi életének, tetteinek történetét is összegzi.

„- ​Harald – mondtam –, megbocsáthatatlan lenne, ha emiatt vissza kellene vonulnom. – Csak semmi pánik – mondta. – Gondolod, te vagy az egyetlen, aki valaha abban az ágyban feküdt? Vagy hogy a megtalált mikrofon az egyetlen a kérdéses műintézetben? – Nem. – Emlékezz vissza: ki adta meg neked a címet? Megmondtam. Kollégáim egyikétől kaptam a címet; a fickó kapcsolatban állt minden párttal, minden kormányhivatallal és mind a tizenegy szervezettel, amelyek Dinkeldey úr matracai alá mikrofont rakhattak…” Ez a párbeszéd A poloska című elbeszélésben hangzik el: poloskának becézik azokat a diszkrét helyre rejtett mikrofonokat, melyek körül annyi botrány robbant ki már Nyugaton. Stefan Heym gyűlöli a megalkuvást, az álszentséget, az elnyomást. Szikrázóan elegáns stílusban, látszólag szenvetelenül visszafogott szenvedéllyel, maró iróniával ábrázolja a társadalom és az egyes ember torzulásait, akár a régmúlt Angliában játszódik a történet, akár a fasiszta Németországban, a megszálló amerikai hadsereg sorai között, vagy ma az NSZK-ban. Látja s láttatja az író a szocialista társadalmunk kisebb-nagyobb visszásságait is. Történetei mulattságosak, arra késztetnek hogy felismerjük: a legkülönbözőbb helyzetekben mi az igazán emberhez méltó „megfelelő magatartás.”

Két kisregényt találunk a kötetben. A Holtak harca igazi sci-fi krimi. A terroristaparancsnok hibernáltatja magát, hogy a rendőrök elől meneküljön. Ismét életre kelve folytatja bűnöző életmódját. Hamarosan azonban tapasztalnia kell, hogy egyvalakit nem sikerült leráznia. Vincent nyomozó ugyanis annak idején szintén hibernáltatta magát… A Játszma tízmilliárdért – drámai katasztrófatörténet. Meteor száguld a Föld felé, az összeesküvés a földi civilizáció végét jelentené. A Földet kormányzó testület ekkor speciális űrhajót és különös csapatot vezényel a kozmoszba. Feladatuk, hogy a Pallas bolygót a meteor elé taszítsák…

1929-ben ​írta Illés Béla az Ég a Tiszá-t, első nagy regényét, a Magyar Tanácsköztársaság 10. évfordulójára. Első kiadása a Szovjetunióban jelent meg, s ezt hamarosan számos újabb kiadás követte, a világ különböző tájain és nyelvein, többek között németül, franciául, kínaiul, lengyelül és törökül. Idehaza 1957-ben jelent meg első ízben az Ég a Tisza. A jelen kiadás itthon a nyolcadik. A regény történelmi anyagát a magyar kommunisták 1918–1921 közötti harcaiból merítette az író. Forradalom, emigráció, illegalitás – ez a történet külső kerete. A merészen rohanó, romantikus fordulatokban bővelkedő cselkmény a valóság hű tükre: ilyen volt, valóban ilyen a harcoló, elbukó, győző s végül illegalitásba kényszerült magyar kommunisták élete, sorsa: hányatott, nehéz és kalandos. Fegyelmezett, okos szavú, kemény munkások, nehéz életű, csendes parasztok, igazságkereső értelmiségiek, deklasszált elemek, megszállott rajongók, köpönyegforgatók, kalandorok,provokátorok és besúgók között kanyarog a regény főhősének,a szegényparasztból városi proletárrá, majd hivatásos pártmunkássá lett Kovács Péternek az életútja. Egy monstre-dráma zajlik a regény színpadán,úgy vagy majdnem úgy,ahogy a történelem színpadán lezajlott:a magyar kommunista párt megszületésének, első nagy győzelmének és első nagy próbatételének drámája.

A pénznek nincs szaga – de a Scarlattiak vagyona körül valami bűzlik. És egy különleges ügyosztály különleges ügynöke ki is szagolja, micsoda: előbb csak whisky, azután puskapor, no és vér, egyre több vér… Vajon meg lehet-e állítani egy nagyon gazdag és velejéig romlott embert, aki mindenki fölött állónak képzeli magát, és ezt az egész világnak be akarja bizonyítani? Mire képes egy szerelmes és mindenre elszánt férfi? Hogyan befolyásolja egyéni sorsuk a háborúk és a világpolitika alakulását?

Néger a sarkvidéken? Ez már önmagában is furcsa kép. Különös ötlet. Hát még ha az a néger: kisfiú, akivel páratlanul izgalmas, hol mosolyra késztető, hol könnyeket fakasztó kalandok történnek, amíg forró hazájából a Déli-sark vakító jégvilágába érkezik. Az Icebjárn norvég hajó potyautasából sok-sok megpróbáltatás után teljes jogú tengerész válik, aki a sarki kutatóállomáson még a repülés tudományából (és veszélyeiből) is kiveszi részét. Tumbót, az árva néger fiúcskát és az őt maguk közé fogadó derék hajósokat sok ötlettel, meleg színekkel rajzolja meg a népszerű lengyel író házaspár.

Színes, izgalmas világ tárul az olvasó elé ebben az utópisztikus-fantasztikus novellagyűjteményben: egy bolygó lakosságának tragédiája és megmenekülése; egy lelki erőfeszítés története, amellyel a majdani emberiség egy ifjú képvieslője megszabadul az elavult geocentrikus világnézettől; egy XXV. századbeli űrhajós visszatérése hatezer éves útja után a kozmoszból a Földre, ahol kortársai közül természetesen senki nem él már. Hogyan állják meg a helyüket a gyökeresen megváltozott életkörülmények és társadalmi viszonyok között ezek az emberek? A küzdelem formája mindig más és más, de lényege azonos: az emberi értelemnek a világmindenség kozmikus méretű erővonalai és roppant energiazónái között is diadalmaskodnia kell.

Patrick Wyne, az akciócsoport fáradt vezetője éppen aludni készül, amikor váratlan látogatója érkezik: Joy Smith. A lányról csak annyit lehet tudni, hogy nem az, akinek kiadja magát, viszont remekül rajzol, s ha kell, verekedni is tud. Ennek aztán nagy hasznát veszi, mert rövidesen többen is üldözni kezdik. A titokzatos lány a kommandósok segítségét kéri egy már-már hihetetlen ügyben: meggyilkolt barátjáért akar bosszút állni, akit egy embertelen orvosi kísérletnek vetettek alá, és valami emberrablásról is mesél. Joy gyönyörű nő, Wyne viszont esendő férfi. Kötélnek áll tehát, és vele tartanak a társai is. A sötét história hajmeresztő kalandokban folytatódik, s számos meglepetést tartogat. Amikor már-már úgy tűnik, vége a hosszú „szafárinak”, nem késlekedik a fordulat: hosszú üldözés veszi kezdetét. (Patrick Wyne-t és akciócsoportját a Halkirálynő sorozatból ismerhetik az olvasók. E regény egy korábbi akciójukat meséli el, amelyben a kommandónak jutott a főszerep.)

Apró javításokat mindenki elvégez otthonában, akár azért, mert kényszerül rá, akár azért, mert hobbyként szívesen végzi, örömét leli az új, egyéni ötletek megvalósításában. Ebből a kötetből tanácsokat kapunk a csapok, vízvezetékek, konyhai készülékek karbantartásához és javításához, kisbútorok elkészítéséhez, a lakást díszítő lámpák, polcok, virágtartók stb. összeállításához, apró tárgyak, cipzár, ernyő stb. megjavításához, és még számok, a lakás körüli teendők elvégzéséhez. Tapasztalt barkácsolók is föllelhetnek a kötetben friss ötleteket, de a könyv fő előnye, hogy a leírások nyomán „újdonsült” barkácsolók is meg tudják valósítani elképzeléseiket.

A Nobel-díjas Albert Camus-től a Goncourt-díj tavalyi jutalmazottjáig, Patrick Modianó-ig a kortársi francia novellisták legjobbjait mutatja be antológiánk. Széles és árnyalatos színkép bontakozik ki a gyűjteményből: az ábrázolt világ és az ábrázolás módszerei egyaránt változatosak. Valós képet kapunk a mai francia társadalom különböző rétegeiről és problémáiról, a kispolgárok önzéséről és a bohémek színes világáról, idegen vendégmunkásokról és hazai vagányokról, parasztokról és kalandorokról – de megismerhetjük a mai francia próza különféle szemléleteit és technikáit is, realisztikus ábrázolásmódját, káprázatos tűzijátékait, fantasztikum és humor ötvözetét, az „új regény” iskolájának módszereit, költői filozofikumát, szorongó abszurdjait, szellemességét, groteszk fintorait. A Notre-Dame tornyai – Szávai János válogatása – tájékoztat a mai francia irodalom áramlatairól, egyszersmind kitűnő, változatos, színes olvasmány.

A művek szerzői: Albert Camus, René Clair, Marcel Arland, Marcel Aymé, Louis Guilloux, André Dhôtel, Marguerite Yourcenar, André Pieyre de Mandiargues, Eugène Ionesco, Félicien Marceau, Roger Grenier, Boris Vian, Daniel Boulanger, Françoise Sagan, Jean-Marie Gustave Le Clézio, Patrick Modiano

A Vándorünnep az író posztumusz kötete, melyben ifjúkora egyik nagy élményét, az „elveszett nemzedék” húszas évekbeli Párizsát idézi fel. A laza visszaemlékezésfűzér feleleveníti a feledhetetlen város hangulatát, a dohányfüstben pácolódó Café des Amateurs jellegzetes bűzét, a lovas tartálykocsik dübörgését, a hazafelé vezető út kis üzleteit, kereskedőit, újságárusait, a hotelt, ahol Verlaine meghalt, s amelynek legfelső emeletén maga az író lakott és dolgozott. „Enyém egész Párizs, de én a füzetemé meg a ceruzámé vagyok” – írja Hemingway. A későbbi világsikerű könyvek alkotója feldolgozandó nyersanyagként szemléli az őt körülvevő világot, az „amerikai kolónia” figuráit, kiváló portrékat rajzolva többek közt Gertrude Steinről, Ezra Poundról, Ford Madox Fordról, s kiváltképp Scott Fitzgeraldról.