500 Forintos sarok

Danny ​és a többi monterey-i paisano (indián-spanyol-amerikai keverék) népszerű története egyszerre derűs és megindító, naiv és nagyon is rafinált. Steinbeck Kaliforniája, ahol a Kedves csirkefogók élnek, a jenki Amerika furcsa mediterrán szigete. Danny, a főhős házat örököl, ahová különös, vidám szubtrópusi lumpenek fészkelik be magukat, és alkotnak saját, íratlan törvényeik szerint élő közösséget. Az egyetlen embert, aki dolgozik közülük, a Kalózt azért csábították maguk közé, hogy kiforgassák kis vagyonából. Végül is ők lettek a negyeddollárosokból összekuporgatott kincs védelmezői, mert új barátjuknak különös fogadalmát kell teljesítenie a pénzből. A boldog élet azonban véget ér: Danny meghal, és a közösség szétesik. A regény, amely látszólag az aranyszívű szegény emberek édenéről írott himnusznak indul, tragédiába fordulva kérdőjelezi meg saját világképét. Alakjai azonban feledhetetlenek, hisz egzotikus maszkjuk ellenére is eleven, érző és esendő igazi emberek. Steinbeck Kaliforniája, pontosabban: Spanyol-Amerikája azóta is vissza-visszatér az amerikai irodalomban. A regény minden olvasói szinten egyaránt élvezetes és élményadó.

Parks ​nézte, amint a szabályozórudak felemelkednek helyükről a reaktor aljában, és benyomulnak a kritikus fűtőelemköteget rejtő szelvénybe. Az egyik rúd nekiütközött a kötegnek és megállt. A hidraulikus motor néhány másodpercig vinnyogva küszködött, aztán a rúd áthatolt a fűtőrudak elgörbült kötegén.
– Negatív – szólalt meg az egyik technikus.
Parks érezte, hogy a lenti csoporton szinte fizikai megkönnyebbülés fut át. Ekkor döbbent rá, hogy ő is visszafojtotta a lélegzetét. – Rendben van, Delano, vigye kritikus alá.
Delano habozott. – A program még…
– Az ördögbe a programmal, vigye le kézivel!
– Hallottátok – fordult Delano a többiekhez.
– Vigyétek le.
– Kilencszáz Kelvin, nyolcszázötven, hétszáz…
– Kritikus alatt vagyunk – szólt egy másik technikus
– Infravörös kép?
– Hármas.
– Jelezd a MIROS központnak. – Delano a kamerába pillantott. – Ez kicsit meleg volt az ízlésemnek, Greg!
– Átkozottul meleg volt – intett Parks egyetértően…

– A POKOLI TORONY szerzőinek új, tudományos-fantasztikus regénye

Mit csináljunk, ha a kutyánk nem szobatiszta? Hogyan tanítsuk papagájunkat beszélni? Idomítható-e a macskánk? Szinte alig akad olyan állattartó, akiben ezek, vagy hasonló kérdések ne vetődtek volna föl, de választ eddig nem vagy csak hosszú utánjárás után kapott. E gondon kívánt segíteni a szerző, aki hosszú ideje foglalkozik állatok idomításával.
Könyvét nemcsak állattartóknak, hanem minden állatbarátnak ajánljuk, mert a gyakorlati információkat sok-sok történet, érdekesség egészíti ki. Az utolsó rész például teljes egészében a cirkuszi idomítás titkaival foglalkozik. Megismerhetjük a delfinidomítás fogásait és a vadállatok betanításának trükkjeit. „Szemtanúi” lehetünk egy látványos fóka-shownak is.

Kiadó: Magyar-Szovjet Társaság Kiadója

Új Magyar Könyvkiadó

Nyelv: magyar

Kötés: keménytáblás

Állapot: közepes állapotú

Emberi ​tulajdonság, hogy szívesen feledkezünk meg a rosszról, és ha mégis eszünkbe idézik a tények, gondolkodásunk önvédelmi reflexei azonnal mozgósítják optimizmusunkat; az emberiség története folyamán annyi nehéz, kilátástalan helyzetéből talált már kiutat! hiszünk az emberben, majd ezt a kérdést is megoldja valahogy. Leleménnyel, lelkes munkával, és azzal a szerencsével, ami kétmillió éve kíséri fajtájának életét. Bízunk önmagunkban, okos kortársainkban, a mindenható tudományban, nincs hát nagy baj, úrrá leszünk majd a környezetszennyeződésen is.
Az a véleményem, hogy ezúttal keservesen tévedünk, és tévedtünk, hibát hibára halmoztunk, lassan már két évszázada, ha nem régebben. Nem mentséget keresek, csupán az okokat próbálom végiggondolni, hogyan történhetett ez. Valószínűleg arról van szó, hogy a nagy francia forradalom óta – melynek következményei oly döntően határozták meg a fehér ember történelmét legalább századunk kezdetéig – az egymást követő generációk okos és lelkes, vagy okos, de gátlástalanul önző emberei, akiknek lehetőségük volt valamilyen mértékben beleszólni koruk mozgásának irányításába, minden más kérdést fontosabbnak tartottak, sőt arra, hogy az egyre gyorsuló technikai fejlődés szükségszerűen magával hozza a környezet megváltozását, valószínűleg nem is gondoltak. Bűnösnek kell-e tartanunk őket? A válasz nem egyértelmű. A nemzeti államok megteremtéséért harcoló hazafiakon, akik többsége ilyen államok megteremtéséért harcoló hazafiakon, akik többsége ilyen vagy olyan formában életét adta az eszméért, nehéz lenne ezt számonkérni. Ugyancsak ez a helyzet a 19. század tudósaival is, akik hittek abban, hogy felfedezéseikkel az emberiség javát szolgálják és azok technikai, nagyüzemi megvalósítójában, a gyárosban segítőjüket látták.

Komolyan mondom, kezdek aggódni. Ez itt már a negyedik könyv, amely az én aranycsengésű, ám egyébként végtelenűl szerény nevem alatt jelenik meg. Rossz rágondolni, mi lesz, ha ez elhatalmasodik rajtam. Ott volt Bernard Shaw. Vagy gondoljunk Jókai Mórra. Ők is nekiültek, írták egyik könyvet a másik után és mire jutottak? … Uramatyám, lehet, hogy ez már a halhatatlanság? És az egész együtt: egy csodálatos tehetség elindulása, kibontakozása, szárnyalása, emelkedése… emelkedése… emelkedése… És ez már így megy harminchét éve. Meddig lehet ezt csinálni? Csoda, hogy még nem szédülök. Na, most azért vigyázzunk. …..

Kiadó:Idegenforgalmi Propaganda és Kiadó Vállalat

Kiadás helye:Budapest

Kiadás éve:1982

Kötés típusa:Ragasztott papírkötés

Oldalszám:237 oldal

Sorozatcím:Autós mindentudó

Nyelv:Magyar  

Megjegyzés:Fekete-fehér illusztrációkkal.

Állapot: használt, közepes állapotú

 Táncsics, 1967

200 oldal · puhatáblás

Állapot: használt, közepes állapotú

Sándor Mátyásnak és két hős lelkű barátjának összeesküvésével Verne a magyar szabadságharcnak állított emléket, a szinte emberfeletti hatalmú, titokzatos igazságtevő Antekirtt orvos alakjában pedig talán legvonzóbb és legemberibb regényhősét alkotta meg. A kalandos, mozgalmas, romantikus színekben villódzó történet, melynek során az aljas árulók és cinkosaik elnyerik méltó büntetésüket, a jó ügy támogatói pedig jutalmukat, mindvégig izgalomban tartja az olvasót.

Egy érettségi előtt álló lány rendszerint már jó ideje eldöntötte, milyen pályát válasszon magának. De ha az érettségi után akadályra bukkan? Ha kiderül, hogy sem tehetsége, sem lehetősége nincs a sokszor megálmodott szakképesítés megszerzésére? Aki erős akaratú és tehetséges, az előbb-utóbb megtalálja méltó hivatását, akin pedig hangulatai uralkodnak, könnyen elveszti fejét és kapkodni kezd… Ez történik Burián Ágnessel, a vékony, szőke csillaghegyi kislánnyal is, aki első kudarca után dacból és elkeseredésből választ szakmát; szinte menekül szülei elől, szakít szerelmével. Sikerül-e ennek a bájos, mély érzésű, de szeszélyes lánynak sebzetlen szívvel kikerülni a saját maga kavarta örvényből? Erre ad választ a Szalmaláng tehetséges fiatal írójának új regénye, mely a mai lányok nagy kérdéseit veti fel, és a könnyből és mosolyből szőtt történeten keresztül felejthetetlen fiatal arcokkal ismerteti meg olvasóit.

Jól emlékszünk még a híres vonatrablásra: 1963. augusztus 8-án esett meg; a Glasgow-London útvonalon menetrend szerint közlekedő postavonat második kocsiját, amely a Bank of England londoni központjába vitte a megsemmisítésre szánt, öreg, kopott papírpénzt – mesteri ügyességgel kirabolták. A remekül szervezett támadók csaknem minden erőszak nélkül elérték céljukat és hárommilló font hullott az ölükbe. Az ügy felderítésével a Scotland Yard addig méltatlanul mellőzött nyomozóját, Thomas Butlert bízzák meg, az ötvenhárom éves kiváló szakembert, aki lélektani-szociológiai elemzéssel határolta körül a gyanúsított egyéniségét, azzal érvelt, hogy a zseniális csirkefogók sem léphetik át árnyékukat. Társai és felettesei egészen addig megmosolyogták ezt a „kriminalisztikai hobbyt”, Buttler azonban pályafutása végén diadalt aratott vele s a bűnüldözés új, továbbfejleszthető irányzatává tette. Erről szól ez az érdekfeszítően olvasmányos és hasznos regény.

A regény egyik főhőse egy édes, kicsi lány, akit elszakít szüleitől a történelem, de mindenütt mindenki szeretettel veszi körül.
A másik Kabai Erzsébet, csaknem felnőtt nő. Ellentmondásos egyéniség. Saját és társai egyhangú, csaknem szürke életét gyakran pezsdíti fel különc magatartásával. Tüskés modora részben felvett póz, részben hányatott sorsának következménye.
Amióta az eszét tudja, árva, nincsenek rokonai, nincs otthona. Mégis újra és újra elfogja a gyötrő érzés, hogy volt időszak, amikor ő boldog volt és szerették.
Hol? Mikor? Arra nem emlékszik.