Szépirodalom

Az Egri csillagok Gárdonyi Géza legismertebb műve, egy izgalmas történelmi regény, amely az 1552-es egri vár ostromát dolgozza fel. A regény középpontjában Bornemissza Gergely áll, akit gyerekkorától követhetünk végig – elrablásától kezdve, nevelkedésén át egészen az egri hősies helytállásáig.

A regény nemcsak a törökök elleni küzdelemről szól, hanem szeretetről, bátorságról és hazaszeretetről is. Gergely mellett fontos szereplő még Cecey Éva, a hűséges társ és Dobó István, az egri várkapitány, aki a maroknyi magyar sereget vezeti a túlerőben lévő török ellen.

A mű az egyik legfontosabb magyar történelmi regény, izgalmas cselekménye és hősi alakjai miatt a mai napig népszerű, és gyakran szerepel iskolai kötelező olvasmányként is.

Kiadó: Nap Alapítvány, 2008

Terjedelem: 94 oldal

Kötés: puhatáblás

Állapot: jó állapotú könyv

A csángók kultúráját már számtalanszor kutatták. Ám mindig kívülrõl tették ezt, felboncolva a csodát, amely csak egységében mûködik. Duma-István András az egyetlen Moldvában (Klézsén) élõ csángómagyar költõnk, eléggé nyitott és eléggé elfogult ahhoz, hogy másképp szóljon saját közegérõl: számára a védõkövek, a boszorkányvilág. a szépasszonyok, a mesék, a népviselet egy másik világ felé nyitnak kaput. Iniciatikus, beavató könyv a Csángó mitológia a csángó lélek nagyszabású kivetítõdése.

Duma-István András 1955-ben született a Bákó megyei Klézsén, ma is ott él, „Az iskolát román nyelven végeztem . A magyar nyelvet a szüleimtõl tanultam, magyarul írni-olvasni magamtól tanultam meg.”

Arisztophanész, az ókori görög komédia kiemelkedő alakja, számos művében foglalkozott a háború és béke témájával, valamint a társadalmi viszonyokkal. Két jelentős komédiája, A béke és a Lüszisztraté, humoros formában, mégis mély társadalmi üzenettel tárgyalja ezeket a kérdéseket.​

A béke (Kr. e. 421): A darab főszereplője Trügaiosz, egy athéni polgár, aki megunva a peloponnészoszi háború okozta szenvedéseket, elhatározza, hogy saját kezébe veszi a dolgokat. Egy hatalmas ganajtúró bogáron az égbe emelkedik, hogy kiszabadítsa a Béke istennőt, akit az istenek elzártak. Trügaiosz sikerrel jár, és visszahozza a békét a földre, amit nagy ünnepséggel és lakomával ünnepelnek meg. A mű szatirikus módon mutatja be a háború abszurditását és a béke iránti vágy fontosságát.​Wikipédia, a szabad enciklopédia

Lüszisztraté (Kr. e. 411): Ebben a komédiában az athéni és spártai nők, Lüszisztraté vezetésével, megelégelik a férfiak állandó háborúskodását. Radikális lépésre szánják el magukat: szexuális sztrájkba kezdenek, és addig nem engedik közel magukhoz férjeiket, míg azok békét nem kötnek. Emellett elfoglalják az Akropoliszt, hogy megakadályozzák a háború finanszírozását. A darab humorosan ábrázolja a nők összefogását és kitartását, miközben rávilágít a háború értelmetlenségére és a béke fontosságára.​Wikipédia, a szabad enciklopédia

Mindkét mű Arisztophanész zsenialitását tükrözi, ahogyan komikus eszközökkel, mégis mély társadalmi és politikai üzeneteket közvetít. A háború és béke témája mellett a nők szerepét és erejét is kiemeli a társadalmi változások előmozdításában.

„Az ​elbeszélés szereplői és cselekménye kitaláltak. Ha némely ábrázolt zsurnalista mesterkedése mégis hasonlítana a 'Bild-Zeitung' mesterkedéseire, akkor ezek a hasonlóságok nem szándékosak, nem is véletlenek, hanem elkerülhetetlenek.”
Elkerülhetetlenek, mert Böll új kisregénye éppen ezekről a mesterkedésekről szól, mert éppen a 'Bild-Zeitung' jóvoltából saját bőrén is tapasztalhatta őket. Emlékezetes eseménye volt ugyanis néhány évvel ezelőtt az NSZK-beli reakciós és haladó erők párharcának, hogy a 'Bild-Zeitung' rágalomhadjáratot indított Böll ellen, amiért egy cikkében tárgyilagos hangot követelt az újbaloldali anarchisták, személy szerint az Ulrike Meinhof körül keltett mesterséges hisztériában.
Indíttatásában tehát Böll új kisregénye válasz erre a rágalomhadjáratra, leleplezése a közvélemény-manipuláló mesterkedéseknek, végső formájában azonban sokkal több pamfletnél: igazi irodalmi alkotás, méltó folytatása a Csoportkép hölggyel című regényének: középpontjában szintén egy rokonszenvesen határozott, végleteivel is harmonikus egyéniségű „hölgy” áll, Katharina Blum, aki amolyan Kohlhas Mihályként maga szerzi vissza elorzott tisztességét: lelövi az újságíróját annak a lapnak, amely tönkretette nagy gonddal és fáradsággal fölépített tisztességes életét.

A ​tavaszi napéjegyenlőség vad szelei korbácsolják a tenger hullámait, besüvítenek a kis kikötőváros zegzugos utcáiba, felébresztik téli álmukból a kikötőben pihenő hajókat. az új tavasz friss, csípős ízeit hozzák, egy új szerelem ígéretét zengik azon a veszteglő hajón is, ahol egy maszkabál forgatagában egy festő és egy fiatalasszony véletlenül egymásra talál. A pasztellszíneket és finom hegedűhangokat kedvelő kitűnő francia lírikus és prózaíró regénye az elmúlt évek egyik legnagyobb könyvsikere volt. A siker titka bizonyára abban rejlik, hogy az író zaklatott, rohanó korunkban mer nemesen hagyományos művet írni: klasszikusan tiszta formában egy gyönyörű szerelem izgamas, finoman erotikus, modernül árnyalt és elemien költői krónikáját mondja el. A sajgó vággyal, az ősi szenvedéllyel és fel-felsejlő tragédiával terhes szerelemét, amilyen csak egy van az ember életében. A nagy szerelemét, amelynek megrendítő szépsége egy nyugtalan kikötő és egy varázsos sziget ködös-napfényes fény-árnyékában, vízszagú és vadvirágillatú környezetében ragyog fel.

Aki örökké bujdosott, az egy francia katona a napóleoni hadseregből. Többedmagával orosz fogságba került, végigszenvedte a cári börtönöket, megszökött, bujdosott, kirabolták, megverték, eladták rabszolgának, Törökországba került, ott háremőr lett, és harminc év múltán hosszas hánykódások után Magyarországon át került vissza hazájába. Aki mindezt lebilincselően érdekes módon megírta, a századvégi magyar irodalom egyik kiemelkedő, de máig méltatlanul mellőzött alakja, Eötvös Károly. Nyelve friss, erőteljes és szemléletes, mesebonyolítása mesteri, lendülete sodró és magával ragadó. Az érdekes, kalandos regényhez Albert Gábor írt értő és eligazító utószót. A rajzok Lipták György munkáját dícséri.

Az "Esterházy Péter Javított kiadás" egyedülálló irodalmi élményt nyújt az olvasóknak, bemutatva a mítikus magyar író gazdag és sokrétű világát. Ez a javított kiadás nemcsak Esterházy művészetének legjavát tartalmazza, hanem tartalmazza a legújabb kutatások és kritikai elemzések fényében végzett frissítéseket is. A kötet gazdagítja az olvasó képzeletét és érzelmeit, miközben lehetőséget ad arra, hogy mélyebb betekintést nyerjünk Esterházy stílusába és gondolkodásmódjába. Az olvasó egy új értelmezési réteget kaphat a már jól ismert szövegekben, hiszen a könyv új fordításokat, kommentárokat és jegyzeteket is tartalmaz, amelyek segítik a művek megértését. A könyv papírminősége és a gondos tipográfia hozzájárul az olvasási élményhez, így minden oldal lapozása igazi örömöt jelent. Ideális választás nemcsak a rajongók, hanem azok számára is, akik most ismerkednek Esterházy Péter írásaival, és szeretnék felfedezni a magyar irodalom egyik legnagyobb alakját. Ne hagyják ki ezt a különleges kiadást, amely méltó helyet kap gyűjteményükben!

Első regényének, az Isten veled, Columbus-nak megjelenése óta Philip Roth-ot a mai amerikai irodalom vezéralakjai között tartjuk számon. Pedig milyen jó kislány volt című regénye Lucy Nelson életútját rajzolja meg, az igazság kutatásának csak a valóban nagy írókra jellemző szenvedélyességével. Szenvedélyesség jellemzi főhősét is, aki a jó és a rossz állandó szembesítésének gyötrő, már-már elvakult vágyától sarkallva kísérli meg helyreütni a világ képzelt rendjét, megjavítani vagy egyszerűen félresöpörni a rosszat, és – kerüljön bármibe – megvalósítani az elképzelése szerinti jót. Környezete egy ideig csak tűri Lucy Nelson túlfűtött, világjavító akarásait, de végül saját fegyverét fordítja a magányos lázadó ellen. Philip Roth mély részvéttel, egyszersmind könyörtelen tárgyilagossággal ábrázolja a „jó kislánynak” induló Lucy meghasonlását a világgal, családjával, önmagával.

Csutora,- a puliként megvásárolt keverék – az író zsebében, karácsonyi ajándékként érkezik a családba, ahol teljesen felborítja a hölgy, az úr és Teréz, a cseléd életét. Nem csak papucsot és bútort rág, de átrágja magát H. G. Wellsen és sok más szerzőn is. Bár megengedő szellemben nevelik, bűntudatra hajlamos orosz jelleme egy idő után szembefordítja gazdáival. A kutya és az író barátsága ugyan szakítással végződik, de az együtt töltött néhány hónap mindkettőjük számára élményekben gazdag és az úr számára nagyon tanulságos. A hallgató számára pedig nem csak tanulságos, de nagyon szórakoztató is, mert Márai ragyogó humora és gyakran kíméletlen öniróniája szövi át az egész történetet.

A farm történetét az elbeszélő szemével látjuk: Joey a harmincas éveiben járó üzletember elviszi újdonsült második feleségét, Peggyt és annak kisfiát, Robertet látogatóba édesanyja farmjára. A farm gazos, elvadult, használhatatlan, de anyja görcsösen ragaszkodik hozzá. A beteg, magányos öregasszonyban hallatlan hisztérikus energia van, a hétvégi látogatás csupa érzelmi hullámzás, sértődésekkel, vitákkal, veszekedésekkel és engesztelődésekkel, s közben mozaikokban feltárul Joey két házasságának valamint apja és anyja házasságának története.

Ebben ​a késői regényében Maugham – tőle szokatlanul – a történelembe rándul ki. Hőse Machiavelli, aki, miközben Firenze követeként az egész Itália bekebelezésére törő Cesare Borgiánál igyekszik képviselni városállama érdekeit, megkívánja egy gazdag imolai kereskedő fiatal feleségét. A könyv két kudarc története. Machiavelli fortélyos tervét vágya betöltésére végül is az a Cesare Borgia húzza keresztül (a döntő pillanatban sürgős kihallgatásra kéretve a követet), aki viszont a fényes eszű diplomatát szeretné elcsábítani, azaz rábírni, hogy szegődjön az ő szolgálatába. Cesare erős és tehetséges, Firenze urai korlátoltak és kicsinyesek. Machiavelli mégis nemet mond. Döntő érve, amelyet talán abban foglalhatnánk össze, hogy a legrosszabb demokrácia is jobb, mint a legjobb zsarnokság, aligha független a második világháborút és előzményeit átélő Maugham huszadik századi szempontjaitól. Cesare Borgia mindenesetre rossz végre jut, a szerelmi kudarc viszont művészi siker forrása: Machiavellit az egyik legremekebb reneszánsz komédia, a Mandragóra megírására ösztönzi.