Regény

Kiadó: Hodder and Stoughton

Kiadás éve2007

Nyelv: angol

Oldalak száma:346

Borító. puhatáblás

ISBN9780340897317

Állapot: használt, újszerű

Berkes Péter Tolvaj Janó című ifjúsági regénye egy fiatal fiú, Janó történetét meséli el, aki nehéz körülmények között él, és a tolvajlásból próbál megélni. Egy nap azonban találkozik egy kedves és segítőkész emberrel, aki megpróbálja a helyes útra terelni. A történet a jellemfejlődésről, a döntések súlyáról és az esélyek kihasználásáról szól, miközben izgalmas és tanulságos kalandokkal mutatja be Janó útját a becsületesség felé.

Soha ​történelmi eseményekben gazdagabb, embert érlelőbb, jellemformálóbb kort, mint amelyben a regény játszódik! Ezerkilencszáznegyvennégy szégyenteljes tavaszától szinte napjainkig ível a könyv cselekménye, s az olvasó szeme előtt játszódik le egy rokonszenves fiatal leány emberi fejlődése, politikai öntudatosodása, vívódásai, csalódása és felmagasztalódása a szerelemben, elszántan konok és szívós harca a társadalmi hibák, egyéni bűnök ellen. S e nagy, felemelő küzdelemben egy napon házassága, családi élete már-már zátonyra fut. Keservesen kell tapasztalnia, hogy két ember kapcsolata a házasságban nem hatóságilag őrzött képgyűjtemény, s nem is régi emlékek albuma. Mindig élő, mindig eleven varázslat, az kell, hogy legyen. Férj és feleség riadtan ébrednek rá, hogy az együtt eltöltött tizenkét év tégláiból nem otthont építettek, hanem válaszfalat. Sem átlátni, sem átnyúlni nem lehet már rajta. Mégis: hogyan tovább? Hogyan alakuljon saját sorsuk és gyermekük jövője? Erre ad feleletet a katarzis tisztítótüzét megjárt, mindig nyíltszívű asszony és az egyenes, kemény jellemű férfi sorsából szőtt regényében az írónő.

Az Aranyecset Munkácsy Mihály regényes életrajzának második kötete, amelyben az író a művész párizsi éveit mutatja be; a siker, a beérkezés éveit, örömeit és gyötrelmét, s a betegség okozta művészi és emberi hanyatlást. Dallos Sándor teljes részletességgel avatja be az olvasót a festõ életének minden mozzanatába. Magánéletének intim részleteit éppúgy megismerhetjük, mint fizikailag és szellemileg egyaránt kemény munkáját. A két regénybõl egy mozgalmas, romantikus és drámai életutat ismerhet meg az olvasó, melynek hatására alig várja, hogy a festõ műveivel találkozzon, és újra meg újra megcsodálhassa azokat.

Az Inkvizíció, a „Szent Hivatal” Spanyolországában vagyunk. Egy városka székesegyházának lépcsőin angyalarcú, béna kislány beszélget egy kedves szavú, sugárzóan szép hölggyel. A kislány, Catalina, szomorúan, de készségesen elmeséli, miként történt az a végzetes eset, amelynek következménye az a két csúnya mankó a hóna alatt. A hölgy mosolyogva biztatja: nincs veszve semmi, él a városban valaki, aki csodát tehet… Ennek a csodának és utóhatásainak ironikus-szellemes históriája Maugham kései regénye, „őszikéje”. Eleven alakok, szélsőséges helyzetek, hangulatok követik egymást a könyvben, s a színes cselekmény előterében ott áll Catalina, a béna kislány, akiből – a „csodának” köszönhetően – Spanyolország legnagyobb színésznője lesz.

Diego ​Velázquez, a regény csendes hőse látszólag alig lép az események előterébe, ám négy évtizedet tölt a XVII. század első felének leghatalmasabb udvarában, a madridi Alcázarban. Itt félelmes megfigyelőképességével, művészetének géniuszával rögzíti le a spanyol világhatalom szétbomlásának oly válságos és változatos korszakát. A Spanyol Aranyszázad a rendkívüli szellemek különös ragyogásával árasztja el az alapjában szegény, kivérzett országot, mely fölött örök árnyékként húzódik meg az Inkvizíció. A feltartóztathatatlan katasztrófa súlyát a majdnem félszázadon át uralkodó IV. Fülöpnek kell viselnie, aki kóros tehetetlenségében, minden emberi értékei mellett, nem tud úrrá lenni az eseményeken. Diego Velázquez a ranglétra legalacsonyabb fokán áll, s mégis mint udvari festő minden történetírónál hívebben örökíti meg ennek a kis világnak egész belső életét. Királyportréi nyomon követik annak a Fülöpnek fokozatos hanyatlását, akinek birodalmában "soha nem megy le a nap". A korra rányomja bélyegét a mindenható miniszternek, Olivaresnak negyedszázada. A képek megőrzik nagyravágyását, gőgjét és lelki depresszióit is. Az infánsok s infánsnők egyhangú menetéből kiemelkedik a lázadó királyné, a francia Isabelle, s külön színt ad a "felség gyönyörének" galériájához a törpék s udvari bolondok félelmes realitású arcképsorozata. A mester kompozícióiban árulja el leginkább, hogy mily szoros kapcsolatot tart a mindennapi élettel. Kocsmaasztal, kovácsműhely, paraszti életkép után születik meg talán az első nagy munkáskép, a páratlan gazdaságú Szövőnők Négy évtized európai története a háttér, mely e talányos művész sorsát szegélyezi. Két itáliai utazása visszavetíti a kor szétdarabolt Olaszországának rajzát, a nagy nápolyi forradalom leírása – fénysugár a nagy spanyol hanyatlás életképében. A regény sok szereplője művész: Rubens, Ribera s Murillo – Bernini mellett, a költőket Lope de Vega, Calderon, Quevedo s Gongora képviseli. Egyetlen talányos figura él a regényben, az a Magdalena, akinek képét a Hölgy a legyezővel utolérhetetlen portréjában örökíti meg Velázquez.

A ​tények a következők: amikor Albert Einstein még fiatalember volt, leendő felesége világra hozott egy kislányt, Lieserlt, akiről lemondtak egy örökbefogadó javára. Mindezek után Lieserl Einstein elveszett az írott történelem számára.

De nem úgy az irodalom számára. Anna McGrail izgalmas, ám mégis valószerű életutat talált ki ennek az ellentmondásos alaknak, melyet át- meg átsző a modernkori világ tudománytörténete, a relativitás elméletétől az atombomba születéséig, miközben hősünk a vidéki Magyarország végtelen pusztaságaitól eljut a náci Németországig, majd Los Alamosig, ahol már az egész világot a pusztulás réme fenyegeti. Lieserl egyetlen vágya, hogy a saját pályáján győzze le az apját, és ezáltal tanítsa meg neki, hogy a tetteknek – legyen az lemondás a gyermekünkről, vagy az univerzum titkainak feszegetése – mindig megvan a maguk következménye, melyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül.

Az írói képzelet e bámulatos utazása során Anna McGrail olyan hősnőt teremtett számunkra, aki bosszújában egyszerre megindító és félelmetes.

Kiadó: Penguin Books

Kötés: puhatáblás

Terjedelem: 139 oldal

Nyelv: angol

Állapot: használt, közepes állapotú

„Alakjait ​nem írói fantázia teremtette, és cselekményét nem írói lelemény bonyolította” – mondja a szerző a Regényről. Nikó János hírlapíró és Ács Mária színművésznő megrázó szerelmi regényét a történelem írta. A XX. század első évtizedében egész életükre egymásba szeretnek. Neki gyürkőznek, hogy megalapozzák közös, tevékeny, boldog jövőjüket. Szilárdnak vélik a talajt, amelyre építenek: a békét a világ legtermészetesebb állapotának tartják. Sejtelmük sincs azokról a vulkanikus erőkről, melyek az ezoterikus mélységekben előkészítik a sorozatos földrengéseket: háborúkat, forradalmakat. Esküvőre készülődnek éppen, amikor az első világháború beleavatkozik életükbe. Később romantikus körülmények között megesküsznek ugyan, gyermekük is születik, de az áhított együttélésre alig-alig kerül sor. Országhatárok és börtönök válaszfalai merednek közéjük, kapocsként csak az olthatatlan sóvárgás és a levélváltás marad meg számukra.
Féltő gond, ezer szerencse oltalmazza levelezésüket – mely politikai veszedelmek, légitámadások és Budapest ostroma közepette is fennmarad –, hogy hírül adja az utókornak: mit jelentett e történelmi korban élni, szeretni, gyermeket nevelni. És ezek a levelek bepillantást engednek nemcsak két ember legbensőbb magánéletébe, hanem a kor politikai eseményeinek hátterébe; színészek, írók, újságírók világába is. E hitelességével meggyőző, melegségével szívig ható dokumentumanyag alkotja a könyv gerincét.
Péchy Blanka már nagysikerű Jászai-könyveiben – és azóta írt műveiben – megmutatta, milyen jól ért a rendelkezésére álló adatanyag fegyelmezett szerkesztéséhez és mértéktartó kommentálásához. Az építés egysége, a levelek közvetlen, őszinte melegsége, a kor atmoszféráját felidéző apró intim részletek teszik mindvégig megrázóan szép, érdekes és élvezetes olvasmánnyá a Regényt.

19.. ​januárja, Görögország. Az amerikai Rydal Keener egy ütött-kopott athéni szálló negyedik emeletén ácsorog. Mintha csak a liftre várna. Valójában azonban másra, sokkal többre vár: arra, hogy egyszer csak történjék „valami”, jöjjön „valaki”, és kezdetét vegye a Kaland.
Néhány háztömbbel odébb, a kényelmes King's Palace szállodában a szintén amerikai Chester MacFarland szintén vár valamire, mégpedig igen csak szorongva: a nyomozók bármikor esedékes felbukkanására, azaz a dicstelen végszóra éveken át sikeres üzelmeinek utolsó felvonásában.
És Chester felesége, a csinos és vonzó Colette? Ő is vár valamire.
Hat nappal később Rydal, Colette és Chester MacFarlandék szobájában találkoznak. Egy döbbenetes esemény mintegy hálót borít rájuk, melynek eltéphetetlen szálai a múlt árnyaiból és a jelen meg a közeljövő nagyon is kézzelfogható veszélyeiből szövődnek.
A szín változik: egyik szállodai szoba után a másik, Athén után Iraklion, a krétai Chania, majd a knósszoszi palota következik. Itt, a kongó labirintusban, a mindhármuk számára egyre elviselhetetlenebb várakozást hirtelen feloldja a „tett”, Chester tette…

„Bevallom, sokat hezitáltam e könyv kiadásán: nem tudtam eldönteni, hogy a mennyet vagy a poklot adja-e az emberek kezébe. Aztán egyszer csak rájöttem, hogy nem állhatok az Élet útjába, rájöttem, nem dönthetek senki helyett. Úgyhogy olvass bátran, de tudd, hogy az érzelem, a párkapcsolat vagy a szexualitás tényszerűen, kényelmes hazugságoktól mentesen jelenik meg a lapokon. Vigyázz, mert az őszinteség mindig megváltoztatja az életedet, az igazság mindig felkavarja lelked szunnyadó parazsát – de ne félj, mert míg e kötet a hamis tüzet eloltja, a valódit fellobbantja.” (A. J. Christian)
Az elmúlt két év egyik legnagyobb könyvsikere, a Mit keresett Isten a nappalimban? második, befejező kötetét veheti a kezébe az olvasó, amelyben A. J. Christian a párkapcsolatok, a szerelem és a szexualitás témakörében felmerülő kérdésekre ad választ sajátságos, eredeti stílusában.