Szépirodalom

A ​Szoba kilátással és a Szellem a házban szerzőjének mindenekelőtt ez a regénye tette bizonyossá, hogy vitathatatlanul ott a helye az angol irodalom legnagyobbjai között. A cselekményét a gyarmati Indiába helyező könyv mára klasszikussá vált, mondanivalója változatlanul aktuális. Az európai nemzet elnyomói és a bennszülöttek közötti keserű konfliktusok dacára nemes barátság alakul ki egy indiai orvos és az angol Fielding igazgató között. A vallási és faji ellentétektől terhes, ugyanakkor lenyűgözően varázsos ország egzotikus hátterében bontakozik ki a valós tényeken alapuló történet az ártatlanul megvádolt doktorról. A finoman kiegyensúlyozott, kiérlelt cselekmény magával ragadóan izgalmas regénnyé kerekedik, mely feltárja az emberi léleknek azt a rétegét, ahol az értelmet talán legyőzi az érzelmek finom szövevénye: a mű tehát önmagunk tükre, ezért időálló. Mint a regény fordítója, Göncz Árpád írja, az Út Indiába „olyan, mint egy gránitból csiszolt kőbalta: megtestesíti alkotója korának minden tudását, tapasztalatát. Világsikerének titka kristálytiszta, érdekfeszítő meséje. Tökéletesen illik rá a jelző, amivel jellemezni szokták: valóban klasszikus”.

Véget ér a nyitány, fellebben az Operaház nagy függönye, és a színen megjelenik a daliás Tamino, sarkában a félelmetes kígyó. Megszólalnak a varázsos énekhangok, és a néző egyre jobban fülel: miről is énekelnek? Az egyik énekes érthetően ejti ki a szöveget, a másik kevésbé, néha az egész előadás idegen nyelven hangzik el. Épp ezért, aki a halhatatlan operákat igazán élvezni akarja, annak jól kell ismernie történetüket. Ismerkedni az operákkal – ebben akar segíteni ez a könyv a kezdő operalátogatóknak, a zenével ismerkedő fiataloknak. Egy-egy kis történetben – ha úgy tetszik, mesében, ha úgy tetszik, elbeszélésben – idézi fel az operairodalom huszonkilenc legnépszerűbb remekét, ezek cselekményét. Aki a zeneszerzőről és zenéről is tudni szeretne valamit, azt a kötet végi jegyzetek igazítják el.

Irodalmi alakok határozója.

A ​kalandos regény története a múlt század hatvanas éveiben játszódik az amerikai délen, a polgárháború idején amikor a rabszolgatartó Dél és a rabszolgaság ellenes Észak között véres csaták dúltak. A regény hőse James Burbank, a gazdag és emberséges floridai ültetvényes, a rabszolgaság eltörlésének híve. Jacksonville városka közelében él családjával – feleségével és leánykájával. Fia, Gilbert a polgárháború kitörésekor átszökött az északiakhoz, és most a Saint John folyón Jacksonville felé tartó Dupont tengernagy hajóján teljesít szolgálatot. A háborús hírek ugyan megnyugtatóak, de James Burbank szorongatott helyzetben van. Régi ellensége, egy Texar nevű kétes alak, – aki szenvedélyesen védelmezi a rabszolgaságot – állandóan izgatja Jacksonville csőcselékét Burbank ellen. Be is idézteti a bíróság elé, ott többek között szemére veti, hogy bár a rabszolgafelszabadítás híve, saját ültetvényén mégsem szabadítja fel a rabszolgákat. Borbank nem veszi észre a csapdát, s kijelenti, hogy négerei ettől a perctől kezdve szabadok. Mindez azonban csak ürügy Texarnak arra, hogy amint a hatalmat a kezébe kaparintja, felfegyverzett embereivel megtámadja Burbank birtokát, s kegyetlen pusztításokat végezzen. Az ültetvényes és immáron szabad négerei a kastélyon belül védekeznek, s mikor a helyzet veszélyessé válik, Burbank családja nőtagjait biztonságba akarja helyezni. Texar azonban elrabolja Burbank kislányát és a félvér Zermah-t, a dajkát…
A regény fő érdeme, hogy az amerikai polgárháborúról hiteles képet és könnyen elsajátítható ismeretanyagot ad.

A regény egy külvárosi csapszékről, Colombe apó „Patkányfogó”-járól kapta a címét. Ez a csapszék a regényben félelmetes jelképpé mélyül: mint valami iszonyú mocsár, elnyeli Coupeau-t, a szerencsétlenül járt bádogossegédet, elemészti iszákos munkatársait, sírjává lesz Geraise-nek, a Párizsba szakadt, szánalomra méltó mosónőnek is. Gervaise – a regény főhőse – szívósan küzd a fojtogató sors ellen, de felőrlődik férje és szeretője között, akik irgalmatlanul gyötrik, s lelketlenül kihasználják.
A Patkányfogó „ijesztő körkép, mely magában hordja erkölcsi tanulságát” – írja Zola. A legsötétebb színekben festi meg a munkások s a munkássorból kitörni akaró Gervaise életét: komor környezet, siralmas odúk, kapualjakból kifolyó bűzös szennyvíz, butító munka, csavargás, iszákosság, elaljasító nyomor, torz jellemek, tragikus sorsú félemberek – ez A Patkányfogó világa, ahová csak véletlenül téved be egy-egy vidító napsugár, hogy utána annál sivárabbnak hasson a mindent elborító reménytelenség…

Moldova különös, magányos hősei – Mandarin, a híres vagány, a bolond Vilma, Tolvaj Ferdinánd vagy a mesélő H. Kovács, aki egy kisfröccsért bármikor elcserél egy történetet – régi ismerőseink már Az idegen bajnok és a Gázlámpák alatt lapjairól. Szatírikus ötletei pedig – a magyar atom vagy az elátkozott hivatal – jelképes erejűvé váltak a köztudatban. Melyik az „igazi” Moldova? Az irodalmi szintű riportok szerzője? A „született hallgató” – ahogy magát egy helyütt nevezi –, aki a mai élet mindennapi eseményeiből „kihallja” a történetet, és érzelemgazdag, sajátos atmoszférájú legendákat teremt? Vagy pedig a szatírák éles szemű és tollú írója, aki a groteszk, a fantasztikum eszközeivel torpedózza társadalmunk rákfenéit? E változatos tematikájú és hangvételű novellagyűjtemény az „igazi”, a sokszínű Moldova Györgyöt állítja az olvasó elé.

A tizenkét éves Ábelt apja elszegődteti erdőpásztornak a Hargitára. A kenyérkeresővé előlépett fiú egy kutya, egy kecske és egy tyúk társaságában egyedül marad a rengetegben. Félelmét állandó tevékenységgel és a világ dolgain való tűnődéssel győzi le. Ágyúgolyókat talál, fával kereskedik, könyveket vásárol, kiránduló barátokkal komázik. Baj csak akkor történik, amikor egy román kereskedő (Fuszulán) hamis papírok felhasználásával fát lop. A tolvaj elfogására csendőrt (Surgyélán) rendelnek Ábel mellé, s ezzel vége szakad szabad életének. A durva és fölényes rendőrrel szemben minden furfangjára szüksége van, hogy emberi méltóságát és életét megtarthassa. Surgyelán áldozatául esik a tyúk, majd a kecske, és a sasmadárral való küzdelemben Bolha kutya fél szeme is odalesz. Ábel azonban végül is győzedelmeskedik. Tanulságképpen a regény végén megfogadja, hogy örökké a szegények és elnyomottak zászlaját fogja hordozni.

Az Álmoskönyv Krúdynak talán legnépszerűbb, legelterjedtebb munkája. Tulajdonképpen üzleti okokból fogott hozzá megírásához, ám nemcsak nagyanyja, a híres álomfejtő történeteit, álomfejtéseit használta fel hozzá, hanem a „szakirodalomban” is kutakodott, főként azonban saját íróí zsenialitásából kölcsönzött sokat az újabb és újabb kiadásokban egyre bővebb munkához. Egészen sajátos munka kerekedett ki végül is: a legszebb, leghitelesebb magyar álomfejtő tanácsadó könyv és az egyik legérdekesebb Krúdy-mű, amely vetekedik a nagy szépirodalmi opuszokkal. Első megjelenése idején főként gyakorlati tanácsadó volt, sokáig szépirodalomnak számított, napjainkban nyilván kettős funkcióban használatos mű lesz.

Kiadó: Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest, 1984

Terjedelem: 331

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9631525414

Állapot: használt, jó állapotú.

„Alakjait ​nem írói fantázia teremtette, és cselekményét nem írói lelemény bonyolította” – mondja a szerző a Regényről. Nikó János hírlapíró és Ács Mária színművésznő megrázó szerelmi regényét a történelem írta. A XX. század első évtizedében egész életükre egymásba szeretnek. Neki gyürkőznek, hogy megalapozzák közös, tevékeny, boldog jövőjüket. Szilárdnak vélik a talajt, amelyre építenek: a békét a világ legtermészetesebb állapotának tartják. Sejtelmük sincs azokról a vulkanikus erőkről, melyek az ezoterikus mélységekben előkészítik a sorozatos földrengéseket: háborúkat, forradalmakat. Esküvőre készülődnek éppen, amikor az első világháború beleavatkozik életükbe. Később romantikus körülmények között megesküsznek ugyan, gyermekük is születik, de az áhított együttélésre alig-alig kerül sor. Országhatárok és börtönök válaszfalai merednek közéjük, kapocsként csak az olthatatlan sóvárgás és a levélváltás marad meg számukra.
Féltő gond, ezer szerencse oltalmazza levelezésüket – mely politikai veszedelmek, légitámadások és Budapest ostroma közepette is fennmarad –, hogy hírül adja az utókornak: mit jelentett e történelmi korban élni, szeretni, gyermeket nevelni. És ezek a levelek bepillantást engednek nemcsak két ember legbensőbb magánéletébe, hanem a kor politikai eseményeinek hátterébe; színészek, írók, újságírók világába is. E hitelességével meggyőző, melegségével szívig ható dokumentumanyag alkotja a könyv gerincét.
Péchy Blanka már nagysikerű Jászai-könyveiben – és azóta írt műveiben – megmutatta, milyen jól ért a rendelkezésére álló adatanyag fegyelmezett szerkesztéséhez és mértéktartó kommentálásához. Az építés egysége, a levelek közvetlen, őszinte melegsége, a kor atmoszféráját felidéző apró intim részletek teszik mindvégig megrázóan szép, érdekes és élvezetes olvasmánnyá a Regényt.