Szépirodalom

Jani ököllel ütötte meg őt, az arcát. Hátrazuhant a géproncsok közé, a koponyáját törte el, azonnal meghalt. Az esztergályos percekig nem tudta elmozdítani sárgás szemét az iszonyatos látványról. Aztán két hatalmas tenyerét az arcához emelte, ordított, mint egy állat, még akkor is, amikor a munkások elvezették.

Az M. Iljin: Hegyek és emberek című könyv olyan lenyűgöző és tanulságos történetek gyűjteménye, amelyek bemutatják, hogyan tudta az ember az évezredek során meghódítani és hasznosítani a természet erőit. A könyv nemcsak földrajzi és természettudományos ismeretekkel gazdagítja az olvasót, hanem izgalmas kalandokat és inspiráló példákat is nyújt arra, hogy az ember milyen találékonysággal és kitartással alakította át környezetét.

Egy ​úri gyilkos vallomása, oly költői részletekkel, hogy sokszor szinte nem is olvassuk,hanem zsibbadtan hallgatjuk Beethoven: Kreutzer szonátáját, hol hegedű sír benne, hol gordonka panaszkodik fájdalmasan. Nyilvános gyónás ez a regény, melyben a gyilkos könnyíteni akar szerelmes lelke gyötrelmein.
Tolsztoj Kreutzer szonátája a rosszul megalapozott házas élet, a tévesen értelmezett szerelem és a félreértések miatt egymástól elforduló házastársak talán mindennapos, de mégis mélyen megrázó tragédiája.
A fiatal, szerelmes férj feleséggyilkossá válik, s ezzel két életet olt ki egyszerre, mert a gyilkost folyton üldözi bűne.
A társaságbeli gazdag fiatalember örök tavasznak, szerelemnek nézi az életet. Minden leány neki serdül, minden asszony neki virul. Pillangómódra azt szereti, akit lehet, akit szabad.
Egy fiatal leány tiszta szerelme hálóba keríti csapongó szenvedélyét s a házasság béklyóiba veri. Szűzi ártatlansága folytán eleinte tündért lát ifjú nejében, de ha csillapodik vére, más nő lép a tündér helyébe, s az asszony is más férfire veti vágyódó tekintetét. Féltékenység marja kiegéett szívüket, s kínjuk el nem ül soha, mert egy pillanatig sem lehetnek biztosak élettársuk hűségében.
A tragédia aláfestő zenéje, melynek akkordjainál a bűnös viszonyuk szálai szövődnek, a Kreutzer Szonáta.

Ebben a könyvben hiteles történelmi környezetben elevenednek meg az ezeréves múlt nagyasszonyainak sorsai. A mai világban, amikor a fiatalok a mindennapi megélhetésért küzdenek, és a technika, valamint az emberéletet veszélyeztető találmányok fiatal a figyelem középpontjában, különösen időszerű és üdvös, hogy a lányok, az új generáció számára a múlt kiemelkedő példaképeire irányítsuk a figyelmet. Bár káros lenne csak a múltba merülni és csak azt értékelni, ami már elmúlt, a jövő formálásához elengedhetetlen a történelem ismerete. E cél eléréséhez nagymértékben kínálnak a könyvben megrajzolt nagyasszonyok por

Kiemelkedő jellemek minden korszakban, a legkülönfélébb élethelyzetekben születtek, akár a régmúlt századokban, akár a közelmúltban. Bár e mű nem foglalhatja magába valamennyi olyan magyar asszony élettörténetét, akit méltán ismerni és bemutatni érdemes volna, mégis értékes bepillantást nyújt történelmünk nagy alakjainak világába.

A könyv lapjai között megelevenedik a történelem egy darabkája, amelyet az idő múlása sem halványított el. Báró Bánffy Katalin neve, az iskola megnevezése és a pecsét hitelesíti a múlt valóságát, még egyszer arra, hogy az akkori pedagógiai szemlélet milyen nagy hangsúlyt fektetett az erkölcsi példamutatásra.

Egy ilyen könyv nemcsak olvasmány, hanem egyfajta kapocs is a múlt és a jelen között. Birtoklása lehetőség ad arra, hogy jobban megértsük elődeink világát, és talán arra is ösztönöz, hogy hasonló értékeket ápoljunk a jövő gyerekei számára.

Edgar ​Allan Poe (1809-1849) Bostonban született. Vándorszínész szüleit kétesztendős korában elvesztette; egy jómódú család fogadta magához. Öt évig Angliában járt iskolába, majd hazatérve Amerikába, a richmondi középiskola elvégzése után a virginiai Charlottesville egyetemére került. Byron és az európai romantika hatására epedő verseket írt – alig tizennyolc éves volt, amikor megjelent Tamerlán és más versek című kötete. Különc életmódot folytatott, óriási kártyaadósságokat csinált; amikor az egyetemről eltávolították, beállt katonának, végül szakított nevelőapjával, és huszonkét esztendős korában „kilépett az életbe”. Mivel versei nem találtak kedvező fogadtatásra, felcsapott újságírónak. Amerikában akkor indult a nagyüzemi folyóiratgyártás, a magazinok divatja. Poe haláláig ennek a ma is népszerű terméknek szentelte java tevékenységét. Verset és kritikát, esszét, tudományos cikket, riportot, sőt regényt írt a magazinoknak. És egy új műfajjal, a „short story”-val – a novellával jelentkezett. Ez a különös tehetségű, fantomokat kergető és fantomok űzte poéta – akit negyvenesztendős korában vitt el a hajsza, a boldogtalanság, az ópium és az alkohol – Európa költőinek vált példaképévé. Tolmácsolását különböző nemzetiségű, de egyképpen rangos költők tekintették mindenkori feladatuknak.

A ​40-es évek elején, közvetlenül a nagy történelmi sorsforduló előtt született meg a nagy mű; Szabó Pál regénytrilógiája: a Lakodalom, Keresztelő, Bölcső. A Talpalatnyi föld összefoglaló címet már a felszabadulás után kapta, s Piros Góz Jóska és Juhos Marika szerelmének, házasságának története a földosztás lázas évében nőtt a megváltást sürgető, életre való nép emlékeztető sorsképévé. Természetes volt ez az átlényegülés, hiszen az író egy egész falu, bátran mondhatjuk: a magyar falu igézően teljes képét festette meg a regényben hamvas-friss színeivel. Csodálatos könnyedséggel, a játszi humor ellenállhatatlan hatalmával idézte meg alakjait: a csúfot valló vagyonos parasztot, a minden lében kanál, potyaleső ügyeskedőt, az úrhatnám tanítókat, hivatalnokokat s az egész, elevenen nyüzsgő falusi közösséget.
A fordulatos történet tarka epizódjaiból a nagybirtokok közé szorult hajdani falu életének minden szorongató kérdése, minden vágya a napfényre kerül, de hatalmas gátak állják útját a jobbra törő szándékoknak, a szegény nép egyéni kezdeményezéseinek. Ezeknek a gátaknak némelyikét sikerült áttörnie Piros Góz Jóskának, midőn a falu íratlan törvényei ellenére szerelmét a lakodalomból szökteti meg újdonsült férje, a módos parasztfiú mellől. Merész tette népszerűvé teszi, s véleményével ezek után a falu urainak is számolnia kell. Góz Jóska azonban nem törleszkedő, nem keresi az urak barátságát. Ehelyett a kemény, kockázatot és munkát vállaló szegényparaszti élet folyamatában, amelynek Szabó Pál minden rezdülését és hangulatát érzékelteti, szikes földecskéjének megjavításán kísérletezik. az eredmény követendő példává növeli alakját – de ezen a ponton már nem lehet gátat törni. A nagybirtok vezetője megtiltja az öntözést a halastavak levezető csatornájából – s ebben a perben a döntést a nép javára a regény még nem mondhatta ki, a történelem is csak pár év múlva hozta meg.
Piros Góz Jóska és Juhos Marika alakjában Szabó Pál a régi falu megváltoztatására hivatott, újfajta parasztembert rajzolta meg, akinek sorsában a népmesék örökkön élő igazsága a jövő igazságává érik. Vérbeli epikus alak mind a kettő, többet jelentenek önmaguknál, mint ahogy történetük is többet jelent, hiszen ez a széles körű, ezerfajta színnel és fénnyel játszó nagy regény tulajdonképpen eposz, az egész magyar parasztság küszködésének és reményeinek, az „áttörhetetlen közeg” áttörési kísérleteinek hőskölteménye.

A ​Fekete bársonyban a XVI.század második felében játszódik, nagyrészt Hispániában. Passuth László egy rögeszmésen megnövesztett nagyhatalom bomlásának történelmi folyamatát és hangulatát idézi föl. A megoldhatatlan belső problémák baljós gyorsasággal szaporodnak, s a külpolitikai események is egyre kedvezőtlenebb helyzetbe szorítják Hispániát: a spanyol hajóhad vereséget szenved az angoloktól, a tartományok önállóságuk kivívására törekszenek, s a gigantomániás II.Fülöp tanácstalanul és igazi segítség nélkül vergődik az események sodrásában. Don Juan de Austriát, „törvénytelen” féltestvérét, aki támogatná őt, de akivel szemben bizalmatlanná teszik a tanácsadók és a féltékenység, halálos láz s gyötrelmes lelki válság pusztítja el Németalföldön. Antonio Perezt, az ugyancsak „törvénytelen” származású éles eszű minisztert , aki az írnoki sorból tornászta fel magát párnás magasságokba, bebörtönzik. Pedig Don Juan lelkesültsége vállalkozó kedve és Antonio Perez éleslátása érezhetően hiányzik az egyensúly állapot megteremtéséhez. De a regény sejteti, jelzi azt is, hogy ez az egyensúly állapot mindenképp ideiglenes és viszonylagos lenne: a bomlást és hanyatlást már lehetetlen volna hosszabb időre feltartóztatni.

A művek szerzői: Csurka István, Fejes Endre, Füst Milán, Maróti Lajos, Mesterházi Lajos, Örkény István, Szabó Magda, Székely János