Szépirodalom

A művek szerzői: Csurka István, Hernádi Gyula, Illés Endre, Illyés Gyula, Keresztury Dezső, Örkény István, Sütő András, Szabó Magda

Ismeretlenül ​is ismerős világról szól ez a könnyesen mosolygós, szomorkásan derűs könyv, Willa Cather, a század eleji híres, immár klasszikussá vált amerikai írónő könyve.
Ismerős ez a világ, mert ismerős emberek népesítik be, osztrák, cseh, német, orosz parasztok, skandináv telepesek, akiket a századvég közös nyomorúsága kergetett át az ígéret földjére, az Egyesült Államokba, de ismeretlen is, mert az európai telepesek a határtalan, néptelen, széljárta, vörösfüves préri, az Európában ismeretlen préri ősgyepét törik fel kukorica, búza alá, ott ássák meg veremházaikat, raknak gyeptéglakunyhókat, ahol néhány éve még indiánok űzték a bölénycsordákat.
A könyv azoknak a honfoglaló, névtelen bevándorló parasztoknak emel örök emlékművet, akik ezzel a határa nincs ismeretlenséggel birokra kelve verítékükkel termékenyítették meg a makacsul ellenszegülő préri földjét: az első bevándorló nemzedék lányainak, akik férfi módra dolgoztak a mezőn, őrizték a jószágot, nevelték kistestvéreiket, s hogy a család terhén könnyítsenek, elszegődtek cselédnek a városba, de a tanyán is, a városban is híven őrizték a szívük mélyén az óhaza képét.
A könyv főszereplője, Antónia, az „élet bővizű forrása”, az örök parasztasszony, a szemünk láttára érik kislányból édesanyává, s vele együtt érik a táj is: a zord és mostoha préri a könyv végére dús és kezes kultúrtájjá szelídül.

„Van ​bíró barátod? Van pénzünk ügyvédre? Van, aki meghallgatja? Bevisznek az őrszobára, beismertetnek velünk akármit, meg is ölhetnek, s a kutyát se érdekli. Ki a fene bánja, hogy mi lesz egy feketével? Ha a munkánkra nincs szükségük, már réges-rég kiirtottak volna. Az indiánokkal talán azt tették?…”
Mit jelent ma az Egyesült Államokban színes bőrűnek lenni? Erre a kérdésre keresik a választ kötetünk elbeszélései – James Baldwin, Saul Bellow, Ralph Ellison, Langston Hughes, Albert Maltz, Ktherine Anne Porter és más, nálunk még nagyon ismert fekete és fehér szerzők írásai. Az elbeszélések hősei az amerikai társadalomban élő négerek, öregek és fiatalok, férfiak és nők, felnőttek és gyerekek, fájdalomból és haragból, megaláztatásokból és lázadásokból szövődik sajátos élményviláguk, amelyen a súlyos körülmények között is átleng az elpusztíthatatlan boldogságvágy, életszeretet, az emberibb élet akarása és hite. Ez ad türelmet a tűrőknek a nehéz sors elviseléséhez, de ez önt erőt is a bátrakba sorsukkal szembeszállni vagy fegyvert ragadva vállalni akár a halált is.
A huszonhárom szerző huszonhárom elbeszélését a pezsgő-lüktető, vidám-szomorú néger spirituálék hangulat hatja át.

A művek szerzői: Albert Maltz, Saul Bellow, Nikki Giovanni, John Henrik Clarke, Gwendolyn Brooks, James Baldwin, Ralph Ellison, Langston Hughes, Ernest J. Gaines, Katherine Anne Porter, Alice Walker, Cyrus Colter, Charles Wright, William Melvin Kelley, Janet Bruce Winn, Willard Motley, Ron Milner, Arna Bontemps, Paula Hankins, Evan K. Walker, Ted Poston, Hal Bennett, Lindsay Patterson

A művek szerzői: Hubay Miklós, Kertész Ákos, Moldova György, Nádas Péter, Páskándi Géza, Sőtér István, Száraz György, Tóth-Máthé Miklós

A Villon-balladák átköltése Faludy György legelső, és mindmáig legkedveltebb verseskötete. Noha sokan kígyót-békát kiáltottak rá, ez mit sem vont le a népszerűségéből, sőt a kötet betiltása, a cenzúra, a kiátkozott emigráns költő legendája még növelte is azt. A kis kötet persze nem szabályos műfordítás, hanem valóban szabados átdolgozás. Ám épp ettől izgalmas olvasmány. Faludy pompás alakmást talált magának Villonban. A középkori vágáns költő és a 20. századi világcsavargó meglelte egymást, mint zsák a foltját.

A ​Boris Vian – életműsorozat kilencedik köteteként megjelenő Tajtékos napok kétségkívül a szerző legismertebb, legnépszerűbb műve. Ez volt az első magyar nyelvre lefordított Vian-regény (1969), és ugyanúgy, ahogy a világ minden táján, nálunk is villámgyorsan kultuszkönyvvé vált, s immár több mint negyven éve „kötelező olvasmánya” az újabb és újabb ifjú generációknak.
A Tajtékos napok nem csupán a XX. század „legmeghatóbb szerelmes regénye” (Raymond Queneau), hanem világunk tükre is, így aztán a könyv lapjain az élet szépségei – a szerelem és a zene – mellett szomorú és rút dolgokkal is találkozunk. Az ifjúkor biztonságos és gondtalan világát kényszerűen maga mögött hagyó Chloé és Colin, illetve Alise és Chick a gépnyulak, a hóvakondok, a gyilkos lótuszvirágok és a földből kinövő puskacsövek ijesztő univerzumába csöppen. A fiatal pároknak szembe kell nézniük azzal a ténnyel, hogy a felnőtt lét csupa kényszer (felelősség és munka), a szerelem és a boldogság pedig rémesen törékeny. Még szerencse, hogy mindezt Boris Vian meséli el nekünk, aki a történet legszomorúbb pillanataiban is képes megnevettetni minket.

„ Hogy vagy? – kérdezte Chick.
– És te? – kérdezett vissza Colin. – Vedd le a ballonod, és gyere, nézd meg, mit csinál Nicolas.
– Az új szakácsod?
– Ő – felelte Colin. – A nagynénémmel cseréltem a régi szakácsomért, plusz egy kiló belga kávéért.
– Jól főz? – érdeklődött Chick.
– Úgy tűnik, érti a dolgát. Gouffé tanítványa.
– A kalapácsos gyilkosé? – rémüldözött Chick, s kis fekete bajsza tragikusan lekonyult.
– Ugyan, te tökfej, Jules Goufféé, az ismert ínyencmesteré!
– Ó, tudod, kérlek! Én… – szabódott Chick – ami engem illet, én Jean-Sol Partre művein kívül nemigen olvasok semmit.
Követte Colint a kőpadlós folyosón, megcirógatta az egereket, és menet közben néhány csepp napfényt tett az öngyújtójába.
– Nicolas – szólt Colin belépve –, bemutatom Chick barátomat.
– Jó napot kívánok, uram – mondta Nicolas.
– Jó napot, Nicolas – felelte Chick. – Nincs egy unokahúga, akit Alise-nak hívnak?
– De van, uram – felelte Nicolas. – Különben roppant csinos leányzó, ha meg tetszik engedni ezt a megjegyzést.
– Lerí magukról, hogy egy családból valók – jelentette ki Chick. – Bár, ami a mellkasukat illeti, látok némi különbséget.
– Az én mellkasom elég széles – mondta Nicolas –, az övé viszont az enyémhez képest merőleges irányban fejlett, ha az úr megengedi nekem ezt a pontosítást.”

A cím nem az olvasók megtévesztésére szolgál. A könyv valóban kicsi, pornográf és mindenekelőtt magyar: kicsinységében és pornográfiájában is; minden sorát a magyar közel- és távolabbi múlt hatja át, az anekdotákat ugyanúgy ez a valóság teremtette, ahogy a nekünk szegeződő, véget érni nem akaró kérdéseket, az első fejezet „hibás magyarsággal, remegve írt” jelen-történetkéit éppúgy, mint a tükörfejezetben „a lélek mérnökének” kalandjait.
Indulatosság és részvét az írások mozgatója; itt és most ezért és ezért így meg így élünk: lehetne-e és kellene-e másképp, és hogyan, ha igen… Vagy ahogy a könyvben idézett klasszikus kérdések szólnak: „Mit tudhatok? Mit kell tennem? Mit szabad remélnem?”

A művek szerzői: Áprily Lajos, Fejes Endre, Fekete Sándor, Galambos Lajos, Illyés Gyula, Karinthy Ferenc, Kertész Ákos, Németh László, Páskándi Géza

Állapot: használt, jó állapotú

Herman Anna: Kötelezők röviden középiskolásoknak 2
Ez a könyv középiskolások számára nyújt átfogó és tömör segítséget a kötelező olvasmányok megértéséhez és feldolgozásához. A második kötet a középiskolai tananyag részeként szereplő fontos irodalmi műveket foglalja össze, bemutatva azok cselekményét, főbb szereplőit, valamint a művek lényegi mondanivalóját.

A könyv célja, hogy gyors és érthető magyarázatot adjon a tanulóknak, miközben segíti az irodalmi művek alaposabb megértését és elemzését. Ideális segédeszköz vizsgákra készüléshez vagy a kötelező olvasmányok áttekintéséhez.

A művek szerzői: Csurka István, Görgey Gábor, Illyés Gyula, Kornis Mihály, Müller Péter, Páskándi Géza, Sütő András

A Fekete gyémántok remekmű, a mai olvasó is belefelejtkező kedvvel, izgalommal ismerkedik pompás, sokszálú meséjével és remek karakterfiguráival. Hőse Berend Iván, az aszkéta tudós, a haza ügyeiért lobogó, önfeláldozóan jó, rettenthetetlen bátorságú férfi – akit még ivásban és kardvívásban sem pipálhat le senki –, megtestesítője egy egész korszak nemzeti és férfi-ideáljának.