Történelem, politika

Egy csodálatos, elsüllyedt világ tárul elénk vízre épült városaival, barbár-szép ősi hitregével, véres emberáldozatok oltáron hamvadó szívével, rejtélyes-groteszk, titokzatos arcú szobraival, mestermívű aranytárgyaival és kincsével, tömérdek kincsével – s ez ellen az azték Mexikó ellen indul el a spanyol kisnemes Cortés maroknyi hadával, dzsungeleken, csatákon, véren, lefojtott és kivillámló szerelmeken át, hogy a legkatolikusabb spanyol király országait, a maga aranyát és hírét gyarapítsa egy teljesen ismeretlen földrészen. Az emberiség egyik legnagyobb kalandja ez, amelyben egy gyönyörű kultúrán teljesedik be a történelem, s a harcok, vereségek, a végső véres összecsapás után ott ül Tlaloc, Mexikó esőistene az elpusztult csodaváros, Tenochtitlián kapuján és a trópusi eső sűrű hullásával siratja országát és népét. Ehhez a tragikus de az emberi sorsokban mégis feloldódó összeütközéshez visz el bennünket Passuth László nagy sikerű, lebilincselő regénye.

Moldova György "Akit a mozdony füstje megcsapott…" című könyve először 1977-ben jelent meg, és a magyar vasútról szóló riportkönyv, amelyben a szerző a MÁV (Magyar Államvasutak) világát mutatja be.

A mű a szerző egyik legismertebb riportkötete, amelyben Moldova sajátos, ironikus, mégis empatikus stílusával tárja fel a vasutasok életét, munkakörülményeit, a vasúti közlekedés nehézségeit és különleges történeteit. A könyv nemcsak a magyar vasút múltjába és jelenébe enged betekintést, hanem egyben társadalomkritikai mű is, amely a szocialista rendszer visszásságait is megvillantja.

Moldova a könyv megírásához személyesen is bejárta az országot, beszélgetett mozdonyvezetőkkel, pályamunkásokkal és vasúti dolgozókkal, így valósághű képet fest a vasutaséletről. A könyv népszerűsége miatt több folytatása is megjelent, amelyek tovább boncolgatják a magyar vasút helyzetét.

A "Akit a mozdony füstje megcsapott…" nemcsak a vasút szerelmeseinek, hanem azoknak is ajánlott, akik szeretik Moldova szociográfiai írásait és társadalomkritikus látásmódját.

Charles Gati „Vesztett illúziók” című könyve az 1956-os magyar forradalom nemzetközi vonatkozásait elemzi, különösen Moszkva, Washington és Budapest politikai döntéseit és azok következményeit.

A szerző – aki magyar származású amerikai politológus és történész – a hidegháborús hatalmi viszonyokat vizsgálja, és azt mutatja be, hogy az 1956-os események milyen tényezők hatására alakultak ki és miért nem vezethettek tartós politikai változáshoz. A könyv egyik fő tézise, hogy a magyar forradalom kudarcának egyik oka a nyugati hatalmak passzivitása volt, miközben a szovjet vezetés határozottan és gyorsan döntött a katonai beavatkozás mellett.

Gati részletes forráskutatáson alapuló munkája újszerű megközelítést kínál az 1956-os események értelmezéséhez. Nemcsak a magyarországi belső folyamatokat, hanem a nemzetközi politikai reakciókat is elemzi, beleértve az Egyesült Államok és a Szovjetunió szerepét.

A könyv 2006-ban jelent meg, és bár egyes megállapításai vitákat váltottak ki, fontos hozzájárulás az 1956-os forradalom történetének megértéséhez. Ajánlott mindazoknak, akik mélyebb összefüggésekre kíváncsiak a magyar történelem ezen sorsfordító eseményével kapcsolatban.

Lengyel Dénes könyve eltér a magyar mondavilág korábbi feldolgozásaitól. Más, mint Jókai Mór, Benedek Elek, Móra Ferenc gyűjteményekből és tankönyvekből ismert történetei. Nem hasonlítható Komjáthy István Mondák könyve című, hét kiadásban közkézen forgó művéhez sem. Lengyel Dénes ugyanis egyetlen kötetben a teljes régi magyar mondavilágot feldolgozta: a hun mondákat, a honfoglalás mondáit, a királymondákat, egészen a Mátyás királyról szóló történetekig. Megőrizte a mondák hangját, a naiv történeteket semmiféle történelmi és néprajzi anyaggal nem keverte. Írásain megérződik hiteles forrásmunkáinak, a krónikáknak, a népmondáknak jellegzetes stílusa. A kötetet magyarázó, okos utószó és bőséges, betűsoros jegyzet zárja le – ezekből az érdeklődő olvasó sok mindent megtudhat a mondák forrásairól, a történelem minduntalan felbukkanó mozzanatairól, a mondák hőseiről.

Ki ​volt Radó Sándor? Hogyan, és miért vált az újpesti cigánysorról induló zsidó kereskedő fiából a 20. század talán leghíresebb magyar földrajztudósa és térképésze, valamint a második világháború kimenetelében számottevő szerepet játszó svájci szovjet hírszerző szervezet világhírű, „Dóra” fedőnevű vezetője?

A különleges életutat feltáró mű olyan számtalan ténnyel, dokumentummal alátámasztott, hiteles memoár, amely izgalmasabb bármely kémhistóriánál. A Dóra jelenti új, gazdagon illusztrált, teljes kiadása még többet tartogat az olvasó számára, mint az 1971-ben megjelent könyv. Az annak idején a szovjet katonai cenzúra által kihagyatott részek most látnak először napvilágot. Ezekből megtudható, illetve pontosan beazonosítható közel 60 olyan személynek és hírforrásnak a neve, akik a Radó csoportot információkkal látták el, illetve munkáját segítették. Megismerhető továbbá a „Dóra” és a moszkvai Központ közötti üzenetváltás eddig ismeretlen mintegy 45 rádiótávirata, amely értékes adalékul szolgálhat a történészek további kutatásaihoz is.

Megöltem ​Nagy Sándort –, ezzel a vallomással kezdi a babilóni Tamatam memoárját, aki az i. e. IV. században fogoly, harcostárs, kém, Nagy Sándor háziorvosa, s a perzsa király, Dareiosz bizalmasa volt. Így élt át nagy hódító hadjáratokat. A Közel-Keleten híressé vált gyógyító művészete. A templomudvarban az áldozati állatokon tanulmányozta az anatómiát, s öreg tanítómestere mellett lelkiismeretes, jó orvos vált belőle. Merész operációi bizonyítják bátorságát, ügyességét, és számtalan ember köszönhette életét a babilóni orvosnak. A híres orvos királynék és utcalányok kegyeltje volt, s a szép hölgyek sorra versengtek a megnyerő ifjú kegyeiért. Afrit királyné arany maszkja mögött halálos titok rejtőzött, Nagy Sándor szereleme, Roxané rejtélyes kiütéseitől volt kedélybeteg. Gyermekeket, koldusokat, harcosokat, kurtizánokat, aszkétákat és háremhölgyeket szabadított meg testi és lelki fájdalmaiktól. S végül Sándor, a babilóni keze között hal meg. Babilónia és Sába, a föníciai Thürosz és a Gangesz vidéke a színhelye ennek a nagy lélegzetű, színes, kalandos és szerelmi regénynek. A keleti erkölcsök és szokások, Nagy Sándor hódító hadjáratainak drámai eseményei, egy idegen világ, s egyszersmind egy darabka kultúrtörténet elevenedik meg benne.

Szerző

Paál László

Szerkesztő

Árpási Zoltán

Lektor

Buzinkay Géza

Szita László

Simonné Pallos Piroska

Kaposvár, 2010

Terjedelem: 213

Kötés: puhatáblás

Állapot: használt, újszerű

Rákóczi Ferenc történetírói munkássága szorosan összefonódik a szabadságharc történetével. A harcok kezdetétől feljegyzett események, diplomáciai levelezése, politikai iratai, kiáltványa a történetíró későbbi művét előlegezik. A szabadságharc kezdetől foglalkoztatta a gondolat, hogy a történelmi eseményeket – melyeknek részese, szemtanúja volt – feldolgozza. Megírására csak később került sor. 1715-től 1717-ig a Párizs környéki Grosbois-ba vonult vissza, az itt töltött két év alatt készültek az Emlékiratai, a szabadságharc története „1703-tól annak végéig”.
Rákóczi Ferenc műve a 18. század kimagasló gondolkodójának alkotása, kortörténeti dokumentum. Fontos és értékes politikai, társadalomtudományi irat, amely a szabadságharc katonai története mellett a politikus Rákóczi életének, tetteinek történetét is összegzi.

 BM Tanulmányi és Kiképzési Csoportfőnökség, Budapest, 1965

272 oldal · keménytáblás

Állapot: használt, jó állapotú

Orvosi ​pályám kezdetén, amikor még telve voltam ambícióval, és illúziókkal, jött a behívó s a keleti frontra vezényeltek. A nagy kaland helyett nemzeti tragédiát láttam. Naplómban a valósághoz híven írtam le mindazt, amit átéltem a romantikus kezdettől, a súlyos harcokon át a doni katasztrófáig. Az első vonalban küzdők és utolsóként visszavonulók orvosa voltam. Láttam honvédeink bátorságát, s egyre romló körülmények ellenére, helytállását. Velük éltem át a visszavonulás minden megaláztatását és györtelmét. Megismertem a „szövetséges” és az „elleneség” igazi arcát. Emlékeztetni szeretném mindazokat akiknek férje, édesapja, rokona ott veszett a Donnál és azokat, kiknek az a hadjárat már csak történelem, hogy zalai és somogyi bajtársaim katonához méltóan, hősiesen harcoltak, még ha értelmetlen is volt a cél, melyért életüket áldozták. Tiszteletre és megemlékezésre érdemes az a több százezer magyar, akik elestek a harc alatt, vagy megfagytak a hómezőkön, s most oly távol a hazájuktól, jeltelen sírban alusszák örök álmukat.