Történelem, politika

A nyomtatásban és filmen egyaránt világsikert aratott nagy „történelmi riport” a nyugat-európai hadszíntér egyik legdrámaibb csatáját, az arnhemi Rajna-híd birtoklásáért vívott ütközetet beszéli el, amely egyúttal a második világháború legnagyobb légidesszant-hadművelete volt.
1944. szeptemberében egy teljes angol-amerikai hadosztályt szállítottak át a szövetségesek felszereléssel, tüzérséggel, járművekkel egyetemben Angliából Hollandiába, hogy a Rajna hídjait elfoglalva, biztosítsák az előretörő angol páncélosoknak a folyón való átkelést Németországba. Ha sikerül a merész terv, talán hamarabb véget ért volna a világháború.
De messze volt a híd…

Ha nem aznap lövik le Kennedy elnököt, s Peter Miller emiatt nem állítja le a kocsiját az autópályán, akkor a szabadúszó újságíró nem veszi észre a száguldó mentőautót, nem szerez tudomást egy szerencsétlen öregember öngyilkosságáról, nem kezd nyomozásba egy volt SS százados után… S talán nem létezne ma Izrael állam sem.
Frederick Forsyth, A Sakál napja című regény Magyarországon is jól ismert szerzője ismét egy rendkívül izgalmas művel lepi meg olvasóit. A nyomozás célpontja pedig nem egyéb, mint az egykori SS-tagok szervezete: az Odessa.

A nagy érdeklődésre való tekintettel újra megjelenik – változatlan kiadásban – a második világháború egyik legizgalmasabb mozzanatának története.
1941. december 7-én a japán légierő meglepetésszerűen megtámadta Pearl Harbort, a Hawaii-szigeteken fekvő amerikai haditengerészeti támaszpontot. A hivatalos amerikai propaganda akkor úgy magyarázta az eseményeket, hogy Japán – elaltatva Washington éberségét – orvul, alattomosan támadott. Később kétségek támadta, hogy így volt-e ez valójában. Kiderült, hogy Washingtonban feltétlen tudniuk kellett Japán eltökélt szándékáról. A második világháború után folytatott vizsgálatok eredményeként sok izgalmasat megtudunk a könyvből arról, hogy a fentiek ellenére mégis miért került sor Pearl Harborra, s a történészek még ma is vitatkoznak róla.
A Pearl Harbor elleni támadás története lebilincselő olvasmány.

A ​négy és fél évig tartó első világháború az imperialista, militarista császári Németország és szövetségesei irtózatos vereségével ért véget. A Hohenzollern-monarchia nemcsak katonailag omlott össze, az imperialista vérengzés kárvallottjainak, a dolgozó néptömegeknek az 1918. novemberi forradalma magát a rezsimet is elsodorta. A munkásosztály és szövetségesei – a Nagy Októberi Szocialista Forradalom hősi példáját követve – megkísérelték, hogy győztes forradalmuk gyümölcseként megteremtsenek egy békeszerető, szocialista Németországot. E történelmi jelentőségű kísérletet azonban – a csatatereken riválisaitól, az antantimperialistáktól térdre kényszerített – a junker-nagytőkés osztályszövetség, a jobboldali szociáldemokrácia segítségével, egy példátlanul véres ellenforradalommal meghiúsította. A kapitalista kizsákmányoló rend – létrehozva a Weimari Köztársaságot – megmenekült. Tizenöt évvel a háború befejezése és az ellenforradalom győzelme után maga a Weimari Köztársaság is megsemmisült. A helyére lépő fasiszta diktatúra – húsz évvel a versailles-i béke aláírása után – kirobbantotta a második világháborút. Farkas Márton műve 1918 eme sorsdöntő eseményeire irányítja az olvasó figyelmét, felhasználva az NDK és az NSZK levéltárainak gazdag iratanyagát, s a hazai és nemzetközi kutatások legújabb eredményeit.

Szabó ​László hadtörténész új ismeretterjesztő műve az első világháború kezdeti eseményeinek forgatagában Galícia harcmezőire, PrzemysI védőrendszerének erődeibe, a Kárpátok hegyei közé kalauzolja el az olvasót.

1914 nyarán és őszén az akkori Magyarország lakosai szeretteikért aggódó félelemmel várták a keleti hadszíntér híreit, ahol az osztrák-magyar hadsereg fő erői elkeseredett küzdelemben csaptak össze az orosz cár katonáival, és magyar katonák tömegei véreztek el idegen érdekekért.

A háború csakhamar egy lengyel város nevét tette ismertté. Przemysl neve összeforrott a reménytelenséggel, az éhezéssel, az emberi szenvedések kálváriájával. A könyv nyomon követi a körülzárt osztrák-magyar csapatok küzdelmét az éhséggel, a fagyos téllel, a körülzáró cári erők vasgyűrűjével.

Miért kellett katonák tízezreit feláldozni, PrzemysI védőit fagy- és éhhalálra kárhoztatni? A szerző az okokat keresve felvázolja a diplomáciatörténeti hátteret, a bécsi és pétervári politikai és katonai célokat, döntéseket, majd tanúi lehetünk a keleti hadszíntér nagy csatáinak, a Krasnik, Komarów, Lemberg, Limanowa, a Kárpátok és a PrzemysI körül dúló harcoknak.

Szabó László, magyar történész és író, számos munkájában foglalkozott az első világháború magyar vonatkozásaival. Az Doberdó, Isonzó, Tirol című könyve az első világháború olasz frontjának történetét mutatja be, különös tekintettel a magyar katonák hősiességére és szenvedéseire.

Przybylsky Péter történész és publicista több művében foglalkozott a Kádár-korszak és a magyar történelem sötét időszakaival, különösen a politikai perek és az 1956-os forradalom utáni megtorlások témájával. Az "Akasztófa és amnesztia" egy

A könyv fókuszában az áll, hogyan használta a Kádár-rendszert és a bűnbocsánatot a hatalom megszilárdítására. A kivégzések, bebörtönzések, majd az amnesztia politikája célzottan szolgálták az ellenállás megtörését és az új rendszer legitimációjának megerősítését. A szerző alaposan dokumentálja a politikai döntéseket, a perek hátterét, és rávilágít az

Ha érdekel, érdemes elolvasni ezt a művet, mert átfogó képet ad a korszak eseményeiről, a téma érzékletesen bemutatja a megtorlást és a kiegyezés közötti kapcsolatot

Robert Capa, a nagy haditudósító-fotóriporter még életében legendává vált, saját biztonságáról megfeledkezve vetette magát mindig a harc sűrűjébe…

A ​Kereszteslovagok még Sienkiewicz rendkívül közkedvelt történelmi regényei közül is kiemelkedik népszerűségével. Ez a nagyméretű tabló a legteljesebben tükrözi az író romantikus szemléletét. A regény lapjain az évszázados német-lengyel háborúk egyik jelentős epizódja elevenedik meg: Jagello Ulászló, a harcias, ifjú király állt a felkelt lengyel-litván hadak élére, hogy elégtételt vegyen minden kegyetlenkedésért, melyet a Német Lovagrend követett el a szláv lakosságon. A szereplőkkel együtt járjuk be a középkori lengyel-német ellentétek vad történeti tájait. A harc, mely a sok méltánytalanság, csalás, árulás következményeként hatalmas összecsapásba torkollik, életre-halálra szól. De megtalálható ebben a regényben a lovagregények minden kedvelt mozzanata: szerelem az első látásra, leányrablás, a hű szerelmes kitartó küzdelme imádottjért. Sienkiewicz a történeti források alalpján alkotta meg ezt a művet, de a Kereszteslovagok gazdag cselekménye, pompás, hús-vér alakjainak sora mégis elsősorban az írói képzelet szülötte. Mese ez a javából, de oly igézően előadva, hogy a „legmodernebb” olvasó sem szabadulhat varázsa alól, ha már egyszer belefogott az olvasásba.

A mongol horda végigvonul Kelet-Európán, nyomában vér, könny, pusztulás. Hiába minden hősiesség, elszántság, egymás után lángol fel a halotti máglyák tüze az elfoglalt városok és falvak romjai felett. A Kék Horda,a rettegett Batu kán már Nyugat-Európát, a napnyugati országokat fenyegeti. Egymás után véreznek el a lengyel, magyar, német seregek a ravasz taktikával fergetegesen támadó mongol lovasság csapásai alatt. Batu kán serege eléri az Adriai-tengert, Triesztet fenyegeti, amikor váratlan fordulat következik, a sereg megáll, visszafordul. E roppant méretű hadjáratot, a Horda győzelmeinek, majd visszafordulásának okait mondja el a korabeli dokumentumokra épülő regénytrilógia befejező kötete.

"Zerffi ​Gusztáv pályaképe nem pusztán esettanulmány: a monográfia célja sokkal inkább azoknak a közegeknek a vizsgálata, amelyekben – mint reformkori magyar újságírás, 1848-49 közélete, az ellenforradalmi korszak osztrák kémszervezete és a viktoriánus brit tudományosság – Zerffi aktív szerepet játszott. Pályáját, éppen szélsőségeiben, a forradalmak utáni világ paradox módon hű tükrének látom. Zerffi egyszemélyben próbálta kiaknázni csaknem mindazokat a lehetőségeket, melyeket értelmisége számára e kor felkínált. Zavarbaejtő sokarcúsága már-már irodalmi alkotások „rossz” alakjait, az antihősöket idézi: életútja mintha több jellegzetes sorsból szövődnék össze. Ezért és ennyiben tekintem a gyökértelen, mindenfajta nemzeti, politikai, világnézeti és morális kötelékektől mentes, „világpolgár” típusának. 1849 utáni útjának feltárása 19. századi emigránsvilág társadalomlélektanának megismeréséhez is közelebb vihet. S egy módszeres köpönyegforgató életpályájának elemzése talán az autokrácia működésének megértésében is segíthet."

A. Z. Manfred "Napóleon" című műve Napóleon Bonaparte életét és uralkodását dolgozza fel. A mű elsősorban Napóleon személyiségére, politikai stratégiáira és hatalomra való törekvésére összpontosít. Manfred külön figyelmet szentel Napóleon korának történelmi összefüggéseire, a francia forradalom utáni politikai és társadalmi változásokra, valamint Napóleon dinamikus és ellentmondásos szerepére a történelemben.

A műben Manfred igyekszik bemutatni Napóleon személyiségének különböző aspektusait: a zseniális hadvezért, a politikai stratéga és a hatalomvágyó uralkodót egyaránt. Napóleon pályafutása nemcsak a háborúkról, hanem azokat kísérő politikai döntésekről, mint a Code Napoléon (polgári törvénykönyv) megalkotása és a francia állam új alapokra helyezése is szó esik.

A mű egyik fő célja, hogy napjaink olvasóinak bemutassa Napóleon összetett személyiségét, valamint azt a korszakot, amelyben élt, és amelyet forradalmi változások jellemeztek. Manfred igyekszik szoros kapcsolatot teremteni a történelem és a politikai elemzés között, így a könyv mélyebb betekintést ad Napóleon alakjába és a történelem nagy alakjainak komplex döntéseibe.